Emlékeztetőül: cikksorozatunk a “Biztonság és Fejődés – 2010 – 2014”  polgármesteri beszámoló állításait tekinti át az interneten fellelhető feljegyzések, reakciók tükrében.  A mai rész a “Vállalt Programunk (ld. kihajtható oldal) alábbi (6.) pontja:

“ ... Legyen élhető kisváros Dunakeszi!”

Sajnos már nem az, és a belterületbe vonások megállítása, az építési szabályzat módosítása sem garantálja, hogy a helyzet nem fog tovább romlani. Talán a lélekszám ennyire gyorsan nem emelkedik majd, mert lakóparkok nem épülnek,  de egyedi módon tovább is növekedhet a lakásszám: jönnek majd a szintráépítések, és régi lakóházak helyébe nagyobb, többlakásos társasházak. Van erre már több példa is a városban. Az élhetőség érzetét, a zsúfoltságot ráadásul nem is csak a lélekszám befolyásolja, hanem pl. a zöldterület nagysága és a közlekedés is.

Az abnormális mértékű növekedés leglátványosabb következménye, hogy éveken keresztül sok óvodai jelentkezést kellett elutasítani. Mára javult a helyzet, viszont a helyhiány elérte az iskolákat: évek óta különféle kényszermegoldásokkal próbálnak helyet biztosítani az új elsősöknek, amihez az idén már konténer-tantermeket volt kénytelen bérelni a Város, annak dacára, hogy öt osztálynyi elsőst inkább más településre írattak be szüleik.

A házak nem tolhatók odébb

De nem a férőhelyek hiánya lesz Dunakeszi legnagyobb problémája, hiszen egy új iskola, óvoda megépítése erre megoldást jelent, még ha sokba is kerül. A szakorvosi rendelő is bővítethető, és akkor a kapacitása növelhető. A házak viszont nem tolhatók odébb, hogy az utcák szélesebbek legyenek, hogy a járművek haladni tudjanak. Új utakat nyitni sem olyan egyszerű, és legfeljebb még beépítetlen területen lehet. Ráadásul Dunakeszi helyzete különleges abból a szempontból is, hogy a várost kettészeli a vasúti pálya, amit járművel viszonylag kényelmesen mindössze két helyen lehet keresztezni, a Fóti útnál lévő fölüljárón, és a gyártelepi aluljárón. Ezeken a helyeken, egy-egy sávon mehet a forgalom, ha nincs különösebb gubanc. Ha viszont dugó van, elég veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Írt is erről az Index fórumára egy mentős, de ennek a nyomára nem sikerült ráakadni.

Dunakeszi fő gondja a közlekedéssel lesz

A leírtakból talán már világos, hogy mit akarunk mondani: hogy Dunakeszi fő gondja a közlekedéssel lesz, sőt, már ma is van vele baj bőven.

A problémát mindenki érzékeli, nyilvánvalóan a városvezetés is. Súlyát viszont valószínűleg nem fogja fel, hiszen ahelyett, hogy valami átfogó koncepció kidolgozását tűzné ki célul – ami vélhetőleg nagyon sokba kerülne, de nem pár évre hozna megoldást, hanem akár 50 – 100 évre is meghatározná a város szerkezetét, arculatát -- próbál toldozgatni-foltozgatni, kisebb-nagyobb – de inkább kisebb, mint nagyobb – sikerekkel.  Így ír erről egy fórumozó az Indexen 

“...nem tartom programpontnak, hogy leaszfaltozunk egy utcát. az ott lakókon és az azon áthajtókon kívül ez senkit nem érdekel. de programpont kéne, hogy legyen, hogy : rendbeteszem Dunakeszi közlekedését. és majd annak része a leaszfaltozott utca. de a projekt szemlélet itt nem játszott eddig..”

Hogy a gond már korábban is létezett, amikor még nem is volt ennyi lakópark, arra bizonyíték ez az utalás egy 2006-os választási ígéretre:

1. Az Alsó - Káposztásmegyer aluljáró 2 sávosra bővítése.
2. A Fóti útnál lévő vasúti felüljáró 2x2 sávosra bővítése
3. Körforgalom ennek a felüljárónak az alagi oldalán.
4. Az alsói iskolabusz járja be egész alsót

Ebből a (3) megvalósult, a többi nem; hogy melyiknek lett volna realitása, ki tudja, de ennyit arról, hogy mit higyjünk az ígéreteknek.

A cikk következő részében átgondoljuk majd, hogy a polgármesteri beszámolóban felsorolt közlekedési, úthálózati fejlesztések mennyivel visznek előbbre a város közlekedési gondjainak megoldásában, de addig is még néhány gondolat:

Zsúfoltság csökkentése másképp

Nem csak új utak építésével, a régiek szélesítésével lehet csökkenteni a város útjainak zsúfoltságát, és jó lenne, ha ezzel is számolna a városvezetés.

Ha lenne elegendő óvodai férőhely, és minden gyereket felvennének a legközelebbi óvodába, akkor a lakóhely – óvoda, vagy óvoda – munkahely furikázás is lerövidülne. Ugyanez igaz persze az iskolákra is, már csak ezért is jól meg kell választani, hogy hová épüljön majd az új iskola. Itt nem a telekár kell, hogy az elsődleges szempont legyen, hiszen a jó választás előnye sok-sok évre szól.

Ha lenne jó tömegközlekedés, amivel a városban szinte mindenhová el lehet jutni, ésszerű menetidővel, várakozási idővel és menetdíjjal, akkor kevesebben akarnának mindenhová kocsival menni.

Ha kevesebb helyen lennének kénytelenek az autósok a gyalogosokkal osztozkodni az úttesten, az is jót tenne a forgalomnak.

Meg kéne vizsgálni, hogy ahol mesterségesen csillapítják az út forgalmát, az mindenütt indokolt-e? Nem inkább járdát kéne-e építeni fekvőrendőr helyett, játszóteret némely “csak célforgalom” tábla helyett?

De rontani is lehet a közlekedés helyzetén, ha tömegrendezvényeknek helyet adó létesítményt terveznek olyan helyre, amelynek közlekedése így is kritikus már. Pl. aki a sportkomplexumot a repülőtérre tenné, annak fogalma sincs arról, hogy milyen a Fóti út forgalma.

Korábbi cikkeink:

"Biztonság és Fejlődés" – Szelektív számvetés az önkormányzati ciklusról - I rész

“Biztonság és Fejlődés” – Szelektív számvetés az önkormányzati ciklusról II.rész