Fiatal, alig múlt harminc, és nagyon közvetlen. A szép feleségével és a tíz hónapos babájukkal, mintha csak a szomszéd fiú lenne, akivel együtt nőttünk fel. Az Alagi Lóversenypálya és Tréningközpontban találkoztunk, ahol a családjával lakik, igazi, nyugodt környezetben. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van, így méltán büszkék lehetünk  erre, mint az itt dolgozó versenyzőkre is. Ismét sikerült egy igazán tehetséges emberrel találkoznom. Ő ifj. Kozma István, akinek a segítségével kicsit sikerült közelebb kerülnöm egy nagyszerű sportághoz.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal, és mikor döntötted el, hogy zsoké szeretnél lenni?

- Fiatal voltam, úgy tizenegy lehettem, mikor már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Én ebbe bele születtem, hiszen az édesapám is zsoké volt. Első pillanatra szerelem volt, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Édesapám megpróbálta megvárni azt az időt, amikor már úgy vélte, hogy fizikailag is érett vagyok, és agyban is elkezdett jobban érdekelni ez a sport. Akkor kezdett el ide kihozni Alagra, eleinte szombatonként , majd minden nyári szünetben itt voltam,  és utána már a téli szüneteket is itt töltöttem. Így vált az életem részévé. Apukám is hasonlóan fiatalon, tizennégy évesen kezdte, ma is tréningben lovagol, de már nem versenyez. Tizenegy évesen nagyon élveztem, de édesapám nagyon kemény volt velem, erősen fogott mondhatni kőkeményen szigorú volt. Ő mindig úgy látta, ha valamit csinálok, akkor azt csináljam rendesen, vagy sehogy sem. Az alázatosságot a szakmához tőle tanultam meg, és ma már ezt úgy látom, hogy így volt jó. Valószínűleg én is ilyen lennék a fiammal, ha ő is ezt a szakmát választaná.

- Tizenhét évesen kezdtél el versenyezni. Milyen pozitívumok, vagy negatívumok értek ilyen fiatalon?

- A versenyzéshez írnom kellett egy önéletrajzot, a Versenyintézőség felé a korom miatt, illetve nem volt annyi munkaviszonyom, hogy rögtön lovaglási engedélyt kapjak. Akkor leírtam, hogy ez az álmom, az életem, és nagyon komolyan veszem, így megadták a versenyzéshez az engedélyt nekem. Ezen felül persze kellett még sportorvosi igazolás, erkölcsi engedély, biztosítás. A mindennapi munkába én még kevés időt töltöttem el akkor, hogy önéletrajz nélkül versenyezhessek.  Ez ma már nem működik így.

- Alig több mint tíz év telt el azóta. Mi változott meg?

- Kevés az új generáció, nagyon kevés az olyan fiatal srác, vagy lány, aki bejön az utcáról, és azt mondja, hogy zsoké szeretne lenni. Ha valaki mégis zsoké szeretne lenni, akkor egy évet el kell töltenie egy versenyistállóban munkával a lovak körül, és ebbe beletartozik a trágyázás, a lovak csutakolása is, és ha az idomár úgy véli, hogy alkalmas, akkor ő fog engedélyt kérni a versenyzéshez.

- Elkezdődött számodra akkor a versenyzés korszaka. Hogyan élted ezt meg?

- Egy Miazma nevű lóval volt az életem első lovaglása 1400 méteren, ahol mondhatni a sokadik, vagyis helyezetlen lettem. Igazából szeptemberben kezdtem el lovagolni, és a szezon november közepéig tart, és ez alatt nagyon sok versenyen nem voltam bírói ítéletben. Ez azt jelenti, hogy az első hatban nem voltam benne nagyon sokáig. Ekkor egy kicsit keseregtem, hogy lehet, ez nem is megy nekem annyira, mint ahogy én azt gondolom, vagy amennyire tehetségesnek tartanak. Azután történt egy pálfordulat, és zsinórba nyertem négy versenyt, hivatalos galoppfutamokat. Ennek nagyon megörültem, és innentől kezdve jöttek a sikerek és a szép győzelmek, fiatal korom ellenére sok lehetőséget kaptam idegen idomároktól is, így nem csak attól az istállótól kaptam lehetőséget, ahol dolgoztam, hanem mások is tehetséget véltek bennem felfedezni, és adtak szívesen sok lovaglást, aminek eredménye képen hamar fókuszba kerültem, így az élbolyhoz tartoztam mindig.

- Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb?

- Az eddigi legnagyobb versenyem 2010. augusztus 15-én, nincs egy éve, a svájci kancadíj volt, amit megnyertem egy Letty nevű lóval, 2300 méteren. De büszke vagyok minden díjamra, nyertem már Szent László díjat, Szent István díjat, Lovaregyleti futamot, vagy említhetném a Blaskovits Ernő emlékversenyt, vagy a Földművelésügyi Miniszter díjat is.

- Van még olyan verseny, amit szeretnél megnyerni?

- Az álom a Magyar Derby, amit minden év július elején tartanak, és a három éves kancák és mének futhatják, vagyis minden lónak csak egyszer lehet az életében ezen a Derby-n részt vennie. Ezt a legjobb három éves lovak futják. Ha ezt a versenyt megnyerném, akkor nagyon boldog lennék. Szerintem minden zsoké álma, hogy egyszer Derby-t tudjon nyerni.  

- Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik ezt a pályát választják?

- Kitartást, szorgalmat, elhivatottságot és nem utolsó sorban alázatosságot.

- Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok.

Pető Renáta