Bevezető  : Új cikksorozatot indítunk, és ebben olvasóink tevékeny közreműködésére is számítunk. Azt reméljük, hogy az itt leírandó tapasztalatokból okul majd mindenki, és talán a városvezetés is hasznát veszi,  ha valamilyen változtatásokra készül a kerékpárosok érdekében.  Most ugyan tél van, és sokan le is tették már a bringát, így talán a téma éppen kevéssé aktuális, de lesz még tavasz, sőt nyár és ősz is, nem felesleges tehát mégis beszélni róla. 

Dunakeszin, mint általában a kisvárosokban, sokan használnak kerékpárt. Van, aki csupán sporteszköznek tekiniti, vannak viszont, akik ezzel járnak munkába, iskolába, bevásorolni és ügyet intézni. Használja minden korosztály, a kisiskolástól a 80 éves bácsiig, néniig. Van, aki bátran száguldozik vele, és nem zavarja az sem, ha sűrű a forgalom mellette, van, aki jóval óvatosabb, és legszívesebben csak csendes utcákon kerékpározik. Mindenkinek érdekes lehet a véleménye, sőt, nem csak a kerékpárosoké, hanem bárkié, akinek vannak tapasztalatai a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatban, tehát autósoké, gyalogosoké is, és persze a közlekedéssel foglalkozó szakembereké, rendőröké mindenképp.

Mindenkit arra biztatunk hát, aki valamilyen módon érintettnek érzi magát a témában, hogy szóljon hozzá bátran, keressen meg írásával vagy véleményével minket a info@dunakeszi-hirhatar.hu e-mail címen.

Át, a sínek alatt, Gyártelepnél

Ha lemegyek kerékpárral a Duna-partra – márpedig szeretek lemenni – mindig gondolok rá, hogy írni kéne erről. Aztán, mire hazaérek és a bringát is leteszem, elfeledkezem róla. Hát, most eszembe jutott:

Sok minden történt az utóbbi években a városban a kerékpárosok – néha csak vélt – érdekében, de erre a szakaszra senki nem gondolt. Valószínűleg nem véletlenül: nehéz elképzelni valami szép megoldást, az pedig, hogy felfessenek valahová egy néhány méteres kerékpárutat, ami nem vezet sehová, menjen, ki merre lát, vagy amerre kedve van, az kicsit mulatságos lenne.  Pedig kéne valamit csinálni, ha nem is neveznék kerékpárútnak vagy -sávnak, de valahogy úgy kéne intézni a dolgokat, rendezni a terepet, hogy a kerékpárosok kevésbé legyenek kitéve kellemetlen meglepetéseknek.

Átkelni Gyártelepnél kerékpárral a sínek alatt kétféle módon lehet: az autók közt, vagy a gyalogos aluljárón.  Gondolom, az előbbi lenne a szabályos, de én már évek óta az utóbbit választom: egyszerűen félek az aluljáróban az autók között. Tudom azt is, hogy nem egyedül én vagyok ezzel így. Marad hát a gyalogos átjáró, ahol persze akár tolhatná is az ember a biciklijét,  de ezt ajánlani megoldásként nem lenne igazán kerékpáros-barát hozzáállás. Szóval, tegyük fel, hogy nem szállok le, hanem lépésben ugyan, de átóvatoskodom a gyalogosok között. Ekkor a következő nehézségekkel kell szembesülnöm, a Tábor utca felől érkezve:

1, A Klapka utca úttestéről fel kell hajtsak a járdára, amire a zebránál van lehetőségem. Ehhez előbb egy csöppet balra kell húzódjak  – vigyáznom kell persze, hogy nehogy egyenest egy autó elé --, hogy rá tudjak fordulni.  A zebránál állhatnak éppen gyalogosok, akkor ez nem megy, le kell szálljak.  Ha sikerült a járdára felhajtanom, akkor is egy pillanat alatt előttem teremhet valaki kerékpárral vagy gyalogosan, aki épp akkor jön ki az aluljáróból -- erre fel kell készüljek, hogy bármikor megállhassak.

2, Tegyük fel, hogy sikerült feljutnom a járdára, itt be kell célozzam a keskeny lejtőt, ami az aluljáróba vezet. Ehhez újra ki kell térjek balra, hogy a lejtőre nagyjából merőlegesen ráfordulhassak. Ha nincs szerencsém, akkor ebben néhány, a korláthoz láncolt kerékpár akadályoz, de ezeket legalább már messzebbről is látni lehet. Nem úgy, mint azt, aki  váratlanul bukkanhat elő a rövidke lejtőn  kerékpárral, gyalogosan vagy babakocsival. Bizonytalan, elférnénk-e ketten egymás mellett, jobb, ha leszállok villámgyorsan.

3, Az átjáróban célszerű középen haladni, különösen, ha nem rég érkezett be vonat. Jártam már úgy, hogy a lépcsőről úgy ugrottak váratlanul elém, hogy alig tudtam megállni. És hát persze kerülgetni kell a gyalogosakat közben, akik akár teljes szélességében is elfoglalhatják az átjárót.

4, Kiérve a szabadba egy olyan területen találja magát az ember, ahol balról egy élelmiszerbolt van, jobbról szintén bódék, talán valami büfé. A köztük lévő, viszonylag széles területen általában nagy a nyüzsgés, nem nagyon figyel senki senkire, egy kerékpárra legkevésbé. Sokszor motorral, de akár teherautóval is felállnak a területre, időnként annyira elállva az utat, hogy még egy gyalogos is alig fér el mellettük.

5, Ha sikerül innen szerencsésen a járdára kievickélni, akkor onnan az első adandó alkalommal lefordulok jobbra, az Állomás sétányra, és innen már egészen szabályosan folytathatom az utam. Igaz, még ezen a járdán is parkolhatnak néha, meg a jobbra forduláskor is érhetnek meglepetések: az Állomás sétányról váratlanul előttem termő gyalogos vagy másik kerékpáros. De jártam már úgy is, hogy legalább 2 percig nem tudtam bekanyarodni a Béke útról érkező, a „Gépjárművel mindkét irányból behajtani tilos, kivéve engedéllyel” táblával jelzett útra kanyarodó autók miatt.

Ugyanezt az utat fordítva megtéve a várható meglepetések száma legfeljebb eggyel lesz kevesebb: a Klapka útra kanyarodás előtt mindig leszállok a zebránál, áttolom a kerékpárom, és ott szállok fel újra, egyébként ugyanúgy elém ugorhatnak a lépcsőről, elállhatják parkoló járművek az utat, felbukkanhatnak váratlanul emberek, kerékpárok, babakocsik.

Hogy mindezen hogyan lehetne segíteni? Fogalmam sincs.