Néhány napja került ki a Dózsa György – IV. Béla – térre egy emléktábla, amely a tér építtetőinek állít emléket.

Ez valahogy így történhetett:

„Tekintetes uramék ülnek a tanácsteremben, hosszú pipából pöfékelvén a jó hazai dohányt. Dióssi őméltósága, magához ragadván a szót, emígyen szóla.

-          Köllene a városnak egy szép új tér, ha a nemzetes uramék is úgy gondolják, mög hát a nép is igen zúgolódik effelől. 

Erre nagy helyeslés támadt a teremben és ki-ki az övéhez nyúlván egy-egy zacskó aranyat helyezett középre, hogy a város polgárait a költségekkel ne terheljék feleslegesen.

Hát így történt. Vagy mégsem?”

A felirat alapján ezt sehogy máshogy nem tudjuk elképzelni.