Aki az előző cikket olvasta, tud róla, hogy gyengélkedik a piacunk. Nem, mint ha eddig annyira egészséges lett volna,  igazából már a születésekor sem volt körülötte minden rendben. Rossz helyre született, ingerszegény környezetbe, nem csoda, hogy a remélt fejlődése elmaradt, mára pedig már a küllemén is: látszik labilis az egészségi állapota.

Pedig az, hogy egy településen piac legyen, nem ördöngősség. És itt most nem okvetlen egy fedett csarnokra gondolunk, üzletekkel körülvéve, hanem csupán egy olyan helyre, ahol a vevő és az eladó egymásra talál. Van piac a falvakban, volt a középkori városokban, sőt, az ókori görögöknél és a rómaiaknál is. Agóra, illetve fórum – ismerjük jól ezeket a szavakat. Miért működött ott és akkor, miért nem működik jól nálunk?

De hát kell nekünk piac egyáltalán?

Meg tudunk venni (majdnem) mindent a nagy üzletláncok boltjaiban is, hadd ne soroljam őket! Van osztrák sárgarépa, holland hagyma, német krumpli, olasz őszibarack... És akinek ez kevés, ott vannak a zöldségesek is, ott talán magyar az áru, és ott még sóskát, spenótot is lehet kapni. Miért akarnánk mi okvetlen piacot?

A piac nem csak a vevőkért van, hanem az eladókért is. Aki egyébként nehezen él, de agyon termi magát a gyümölcsfája, vagy veszi a fáradságot magának, és több zöldséget termel, mint amennyire szüksége van, miért ne élhetne jobban abból, hogy a feleslegét eladja? Ha a Város igazán az itt élőkért van, lehetővé teszi ezt számukra.

A Barátság úti piac nem a városé,

hanem egy befektetői csoporté, ahogy az az előző cikkünkből kiderült.  De ha üzemelne rendesen, attól, hogy nem a város üzemelteti, még betölthetné azt a funkcióját, hogy eladni illetve vásárolni lehessen benne, de látjuk, hogy nem jól tölti be. Praktikusan, csak szombat délelőtt van ott némi élet. Máskor nem jönnek a vevők, mert nem lehet ott venni semmit, és nem jönnek az eladók, mert nincsenek vevők. Egymást gyengítő folyamat. ez.

Mitől működik vajon egy piac rendesen?

Valószínűleg az igazi piacok nem egyik napról a másikra születtek valakik elhatározásából, hanem lassanként alakultak ki. Olyan helyeken, ahol sok ember megfordul, elkezdtek árusok letelepedni.

Tudjuk: templom, városháza, kocsma, piac – tipikus városi főtér.  Aki templomból vagy a kocsmából jött, vagy hivatalos dolgot intézett, látta, hogy vannak kinn árusok. Nem okvetlen azért jött, hogy vásároljon, de ha már úgyis itt jár, hát vásárol! De ehhez az kell, hogy látni lehessen, hogy vannak árusok, és hogy mit árulnak.

Ehhez képest a Barátság úti piacot mindentől messze helyezték el, ráadássul még fallal is körbeépítették. Az látja csak, hogy kapható-e ott valami egyáltalán, aki eleve ilyen céllal megy oda.

Eredetileg voltak ugyan kiszámítható nyitvatartással üzemelő üzletek körülötte, de nem olyanok, és nem olyan számban, hogy ezek már önmagukban is sok vevőt vonzanának. Milyen gyakorisággal megy pl. egy átlag lakos egy óráshoz?

Kifejezetten szerencsétlen ötletnek tűnik az a szabály is, amit az alapító kikötött, hogy minden profilból csak egy üzlet engedélyezett. Persze jól jön annak az egyetlen üzletnek, ha nála veszi meg a vevő azt a bizonyos árucikket, amit keres, és nem a szomszédjánál, amennyiben van nála, de ha történetesen épp kifogyott, akkor lehet, hogy legközelebb már el sem jön idáig, olyan helyre megy, ahol van a közelben egy másik, hasonló profilú üzlet is. Két üzlet ily módon nem csak konkurenciája, de támogatója is lehet egymásnak. Egészen jól megvan pl. Dunakeszin két lámpabolt egymás mellett.

De hát másutt léteznek jól működő vásárcsarnokok is, miért nem vált be ez a forma itt?

Említettük, azért, mert nem látni már messziről, érdemes-e eljönni idáig. Ahol vásárcsarnok van, és jól üzemel, ott előtte feltehetőleg piac volt korábban, olyan piac, ahová odaszoktak már a vásárlók, épp a nagy forgalom miatt kellett átépíteni. Ezekre a helyekre már önmagáért a piacért mennek a vevők, tapasztalatból tudják, hogy érdemes eljönni idáig .

Három ilyen átépítést tapasztaltam meg: a Lehel piacét, a Fehérvári útiét (ezt kétszer is) és a Kolossy tériét. Ez utóbbival elszámították magukat: azzal, hogy pár méterrel odébb tették, és fallal körülvették, elérték, hogy néhány év után haldokolni kezdett.

Mi lenne a megoldás Dunakeszin?

Lehetővé kéne tenni, hogy néhány olyan helyen, ahol sok ember megfordul, és nem okoznak torlódást, valamint az elemi higiéniai követelmények teljesülnek, lehessen kosárból vagy asztalról árulni. Ez volt régen a Casalgrande téren is: spontán gyűltek ott az árusok az élelmiszerbolt mellett. Akik jöttek ki a boltból, meg vásároltak náluk. Azután bekényszerítették az árusokat a frissen felépített piacra, mert maguktól nem mentek, és valószínűleg nem csak a helypénz miatt, hanem mert  érezték, hogy a vevők nem biztos, hogy utánuk jönnének.  A többségük végül nem is ment át, hanem inkább végképp eltűnt.

Mostanában is látni néha egy-egy árust valamelyik parkoló mellett, de rendszeres árusítás sehol nincs. Majd az idő és a lakosság vásárlási hajlandósága eldönti, hogy hol alakul ki igazi piac, ha engedélyezik egy-két helyen az árusítást, de ez egy olyan folyamat, amit siettetni nem szabad, csak a lehetőséget kéne megteremteni hozzá.