(Fotó:Facebook)
Tudomásunkra jutott, hogy Dunakeszi Város Önkormányzata 2016. május 20‐ra tervezi a Magyarság pályán a center pálya ünnepélyes avatását és ennek megrendezésére a Kinizsi SE‐t kérte fel.
A rendezvény meghívói már megérkeztek az érintettekhez, azonban a Dunakeszi Vasutas SE ez idáig nem kapott hivatalos meghívást.
Az esemény fontos a város életében, hiszen remek lehetőség egy ilyen szépen felújított pályán sportolni, amely emeli Dunakeszi sportéletének a színvonalát, de a legfontosabb azoknak a gyerekeknek, akik hetente több alkalommal a Magyarság pályára járnak edzeni. A Dunakeszi Vasutas SE (DVSE) a Magyarság pályán tartja edzéseit, a labdarúgó és az atlétika szakosztály is.
A város és a Kinizsi SE már második alkalommal felejti el azt a sportegyesületet meghívni egy fontos eseményre, amelynek a mindennapi életéhez a Magyarság pálya ténylegesen hozzátartozik. Tavaly a műfüves pálya átadóján sem vehettünk részt, ezt azzal indokolták, hogy sajnos „el is felejtettek” minket. Ez valóban logikus magyarázatnak tűnik, és ez lehet a probléma most is, hiszen már legalább két éve nem Vasutas a Magyarság pálya neve, ezért az asszociáció is egyre nehezebb, és megerőltető lehet megjegyezni azoknak a sportegyesületeknek a nevét is, akik a városban labdarúgással foglalkoznak, hiszen négy is van belőlük. A 250 gyerek, aki a „Vasutasban” focizik, tulajdonképpen annyira elenyészően kevés, hogy tényleg lehet őket nem létezőnek tekinteni.
Annak ellenére vesznek minket ismét semmibe, hogy az utóbbi időben több olyan alkalom is adódott, amikor felhívtuk a figyelmet magunkra: arra, hogy nekünk fontosak a gyerekek, és arra, hogy nem hagyjuk magunkat ellehetetleníteni, sőt arra is, hogy igenis vagyunk, létezünk, harcolunk, hogy nem lehet minket negligálni!
Megalázó, sőt felháborító az, hogy a gyerekeink nem vehetnek részt a DVSE képviseletében az ünnepségen, és az is elkeserítő, hogy az önkormányzatnak nem jut eszébe egy ilyen alkalommal kitüntetni az egyesületben sportoló tehetséges gyerekeket. Egy ünnepélyes keretek között átadott oklevél semmibe nem kerül, mégis lelkesítő, inspiráló, sőt motiváló hatással lehet azokra a gyerekekre, akik sokszor nem csupán a játék öröméért, a maguk szórakozásáért, hanem a város nevében, Dunakesziért is játszanak egy‐egy labdarúgó tornán, vagy kupán.
Kérjük, segítsenek nekünk egy picit! Mit mondjunk otthon a gyerekünknek, aki azt hallja az iskolában, hogy lesz egy ünnepség azon a pályán, ahová ő heti több alkalommal jár? Hogy kisfiam, vagy kislányom, nem veheted fel a Vasutas mezt, és nem mehetsz ki a többiekkel együtt, hogy örüljetek? Hogy majd a másik egyesületben focizó gyerekek elmesélik nektek, milyen volt? Hogy egy ideje a DVSE diszkriminatív elbánásban részesül? Vajon megértenék ezt az egészet? El tudnánk nekik magyarázni a valós helyzetet? Úgy gondoljuk NEM! Hiszen gyerekek! Gyerekek, akiktől elvettek egy újabb lehetőséget, hogy örüljenek.
Fontos az, hogy minden városi labdarúgó szakosztály, egyesület részt vegyen az ünnepségen, hiszen az öröm közös, mindegy, hogy ki milyen színű mezt hord. Csak mi is szeretnénk örülni, szeretnénk, hanem felejtenének el minket. Egy gyereket nem érdekelnek a jogi formulák, nem vesz részt a felnőttek harcában, ő csak elszenvedője a sok egymáshoz ütköző érdekeknek, a hatalmi játszmáknak. Nem hagyjuk, hogy ez így legyen, szeretnénk, ha a mi gyerekeink is csillogó szemmel állhatnának az ünnepségen, büszkén arra, hogy Dunakeszin laknak, hogy a városban van egy ilyen hely, ahol megszépült a környezet.
Azzal, hogy nem hívták meg az egyesületet, nem adtak tiszteletet a múltnak, hiszen a pálya nagyon hosszú időn keresztül „Vasutas” volt, illő és udvarias dolog erre is tekintettel lenni. Méltatlan helyzetbe hozták gyerekeinket, és minket, szülőket is, hiszen sokat kijárunk az edzésekre drukkolni, így mi is kicsit magunkénak érezzük a helyet.
A gesztus és az udvariasság hiánya megfoszt minket a „Dunakeszi a mi városunk” érzéstől, hiszen kimaradunk valami olyan dolognak az megünnepléséből, amely szerintünk nekünk is épült.
Ezért kérjük, hogy tiszteljenek meg bennünket egy meghívással, ne hozzanak minket megalázó és méltatlan helyzetbe, hiszen mi is a város részei vagyunk, a gyerekeink a városért is küzdenek egy‐egy mérkőzésen, hiszen a nevünkben is benne van: DUNAKESZI Vasutas SE!
Sportbaráti üdvözlettel:
