Bayer Zsolt úgy gondolja, hogy a kereszténységet kegyetlenséggel, embertelenséggel, tömeges gyilkossággal kellene megvédeni az általa „kutyáknak” nevezett bevándorlókkal szemben. A Magyar Hírlapban közölt jegyzetében a szerző többek között azt követeli, hogy a menekülő hordákat a hadsereg toloncolja ki Európa területéről, hogy aztán ott „ugorjanak ki a harmadikról”, ahol akarnak. Bayer szerint tehát az otthonukból elkergetett, halálosan megfenyegetett, megalázott, meggyötört, hozzátartozóikat elveszített, szerencsétlen embereket először is jól meg kellene verni, aztán erőszakkal hazatoloncolni, majd ott rábízni őket a helyi önkényre, hogy elpusztítsák őket vagy maguk vessenek véget az életüknek. Sok mindenre képes ez az ember, lelőné ő a cigányokat és akár a jogvédő liberálisokat is. Bayer Zsoltnak semmi sem drága, külön élvezi, hogy tíz percig a reflektorfényben lehet, hiszen mi mással tudná felhívni magára a figyelmet a bornírt erőszakoskodáson kívül. Ennek a hatodrangú újságírónak egyebe sincs, mint a kegyetlen természete, na meg a feltűnési vágya.

Bayer Zsoltnak joga van hülyeségeket írni egy alig olvasott újságban, de hogy mindaz az undorító fröcsögés, amit művel, uszításnak minősül-e, már érdekesebb kérdés. Akkor, amikor agyhalott zombik portyáznak a határ magyar oldalán azért, hogy legyengült embereket, köztük nőket és gyerekeket molesztáljanak. Amikor színmagyar börtönőrök színmagyar lányokat vernek félholtra, mert benézték a barátaik hovatartozását. Amikor romlott élelmiszerekkel betegítenek meg érvényes jeggyel az állomáson rostokolókat, akkor azért felmerülhet a gyanú, hogy sokakat a kormány plakátkampánya és a Bayer Zsolthoz hasonló véleményformálók bátorítanak az erőszakoskodásra. De ugyan hol van az a független Kúria vagy Alkotmánybíróság, amely felvenné a kesztyűt ebben a kérdésben? A magyar igazságszolgáltatás a kormány szolgálóleánya. Tengernyi vér kellene ahhoz, hogy dr. Lenkovics Barnabás elgondolkozzék személyes felelősségén az emberi jogokat illetően.

Továbbá az is megérne egy misét, hogy a kereszténység védelmére való hivatkozással elkövetett vagy megkövetelt erőszak a nyomorult emberekkel szemben vajon felébreszti-e a keresztények, azon belül is a keresztény egyházak vezetőinek morális érzékenységét? Például nem tervezi-e dr. Erdő Péter katolikus, Szabó István református vagy Gáncs Péter evangélikus egyházvezető, hogy közösen elhatárolódik a kitaszítottakat fenyegető közéleti megnyilvánulásoktól (függetlenül attól, hogy a kormány vagy annak bértollnoka követte el azokat), és egységesen szólít fel az egyetlen elfogadható keresztényi magatartásra: az elesettek megsegítésére. Nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk, hanem hogy segítő kezet nyújtsunk. Körülbelül ez lenne egy adekvát keresztény megnyilvánulás ebben a témában. Minden egyéb cinikus vagy ostoba mellébeszélés, vagy elítélendő agresszió.

Amennyiben a keresztény vagy keresztyén egyházak nem kívánnak elhatárolódni a hivatalos állásfoglalástól, azt kell gondolnunk, hogy számukra ezek az emberek vallási ellenségek, akiket hagyni kell elpusztulni. Bayer Zsolt ebben az esetben a keresztény egyházak szószólója, hiszen kijelentései egybeesnek azok elvárásaival. Ők együtt alkotják a keresztény vagy keresztyén magyar nép morális gerincét. Így van, mert így kell lennie. Semjén Zsolttal a fehér lovon indulhatnak a keresztény vagy keresztyén csapatok muszlimokat aprítani a szerb–magyar határra. Ha végeztek velük, jöhetnek a liberális jogvédők is. A Helsinki Bizottság, a TASZ és a többiek is mehetnek mind a levesbe. Ha jogvédő sincs már, akkor jöhetnek az eddig le nem lőtt cigányok, az anyaszomorító buzik, a mindenkinek szálka hajléktalanok és a többi nem keresztény/tyén nem magyarok. Jaj, de jó lesz, amikor végre homogén nemzetük békésen készülődik a karácsonyra. Összedugják pelyhes kis fejüket ezek a drága fajmagyarok, és áhítattal olvasgatják Bayer Zsolt szívmelengető gondolatait a megvilágosodásról.

Viccet félretéve, tényleg csak a jogvédőknek kínos és elviselhetetlen ennek az agyament erőszakos fráternek a sivalkodása? Tényleg nincs egy komolyan vehető hivatalosság, aki csendre inti a kereszténység nevében embereket kiirtani szándékozókat? Én nem vagyok jogvédő, de keresztény sem. Azt gondolom, hogy a menekültügy egy rendkívül összetett probléma, amely első szintjén mégiscsak humanitárius ügy. Lehetetlen, hogy a közvéleményt formáló emberek addig süllyedjenek, hogy lelkük legsötétebb oldalát mozgósítva uszítsanak valakik ellen, akiknek legfőbb bűne az, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Ja, meg hogy muszlimok, és nem fehérek.

Schilling Árpád írása a magyarnarancs.hu-ról