Régen, amikor esett az eső, gumicsizma föl, tudják az színes, amit felül belehetett kötni, és irány a pocsolya.
Napok óta esik, és a gyerekek kiélhetik a pocsolyázás iránti megmagyarázhatatlan szenvedélyüket. Ezt a szenvedélyt az embert felnőtt korára, általában kinövi, és inkább kikerülné a pocsolyát. Na de Dunakeszin egy kissé más a helyzet, szép számmal vannak olyan részei a városnak ahol, ha tetszik, ha nem, az ember kénytelen átgázolni a pocsolyákon, vagy jókora kerülőt tenni sok esetben a sáron keresztül.
(Dunakeszi, Madách utca)
Ilyenkor látszik legjobban, hogy Dunakeszi útjai milyen ramaty állapotúak, nem csak a járdák, de az úttestek is. Sőt még a vadiúj utak is ilyenkor árulják el, hogy bizony nem elég, ha valami szép, de jónak sem ártana lenni. Dunakeszin az ember semmi mást nem tesz ugyanis, már ha ilyen időben kimerészkedik az utcára, tegye azt akár autóval, vagy akár gyalog, minthogy a pocsolyákat vagy a kátyúkat kerülgeti. Legyen az akár a városközpont, vagy a gyártelep, vagy újépítésű lakóparkos rész, mindegy, mindenhol kerülgetni kell a felgyűlt esővizet, ami nem találja meg az utat a csatornáig.
Na de nem baj, majd ki süt a nap és fölszárad, akkor majd nem látszik, a gyerekek meg addig is jól szórakoznak.
N.N.