A Békés megyében található Mezőhegyes neve elválaszthatatlanul kötődik a lovakhoz, lótenyésztéshez. A császári és királyi ménesintézetet II. József császár alapította 1784. december 20-án, így alakulhatott meg Magyarország első állami ménese Mezőhegyesen.
De Mezőhegyes nem csak a lovakról, a birtokról volt híres, hanem arról is, hogy az ország 12 cukorgyárából egy itt üzemelt, ebben a természeti adottságait tekintve rendkívüli, különleges helyen. Mezőhegyest érzékenyen érintette az 1997-ben történt 110 éves cukorgyár megszüntetése. Jelenleg Magyarországon egy cukorgyár működik, a többit az idők folyamán bezárták. A helyiek ma sem értik igazán, miért vették el tőlük a gyártást, a termelést, a munkahelyeket. Áprilisban indították útjára azt a petíciót, mely arról szól, hogy újra indulhasson a cukortermelés Mezőhegyesen. Az aláírásgyűjtés elindítójával Kovács István helybéli lakossal beszélgettünk.
- Volt egyszer egy Cukorgyár Mezőhegyesen... Milyen volt az élet akkoriban a városban?
- Sajnos igen, csak volt. A világháborút is megért cukorgyár már az ország többi gyárával együtt csak álom. Az akkori időkre mindenki szép emlékeket idéz fel bármikor és bárhol is esik szó a cukorgyárról. Volt kereset, volt munka, volt megélhetés. Hisz nem csak a gyári dolgozókat hanem a répatermesztésben is résztvevők is kapcsolódtak a cukorgyárhoz. A kapálás, az idegenelés, mind, mind megélhetést adott az emberek kezébe. Sőt összevetve a mai hibridkukorica termesztést könnyebb munka volt. Az akkori Állami Gazdaság, majd Állami Ménesbirtok, míg mai néven Ménesbirtok Zrt. volt a fő beszállító a környék tsz-eivel, és magángazdálkodóival egyetemben.
- Mikor zárták be a gyárat, és milyen hatással volt ez akkor az ott dolgozókra és magára a városra?
- A gyárat a kampány alatt egyik napról a másikra, műszak váltáskor zárták be 1997-ben. Senkit nem érdekelt a benn lévő munkafolyamat, a félkész termék sorsa. Részben nem érintette váratlanul a dolgozókat, mert a külföldi kézbe kerüléskor már sejthető volt, ez lesz a vége csak a dátum nem volt tudott. Sok ember életében ez nagy töréspontot okozott. Még akkor is, ha a bezáráskor megkapott végkielégítések némi plusz pénzmagot hoztak. Ez ugye egyértelmű volt, átmeneti állapotként jól jött, de hosszú távon nem biztosított megélhetést. Van olyan ember, aki a mai napig nem kapott azóta állást. Mindenki tudja, ez rossz döntés volt az akkori vezetőink részéről, de sajnos ennek is mi isszuk a levét. Sőt az új gyár építése is a mi problémánk lesz. Anno egy jó befektetéssel a 11 bezárt gyár ára a mai napra hasznot hozott volna, és nem kellene azon gondolkozni, miből épüljön új gyár.
- Aláírás gyűjtésbe kezdtetek, hogy újra elinduljon a cukortermelés. Kovácsné Dr. Faltin Erzsébet Mezőhegyes polgármestere is támogatja a petíciót, melyet eljuttatatok a kormány illetékes tagjaihoz is. De lehetséges, hogy elinduljon a termelés ez a mostani gyár állapotában, hiszen 1997. óta zárva vannak a kapuk.
- Az aláírások gyűjtését jómagam kezdeményeztem, és már akkor szándékomban állt eljuttatni a parlamentbe, ezzel igazolva, hogy itt is élnek emberek, akik dolgozni szeretnének, ezzel jövőt biztosítva saját maguk és a felnövő nemzedék számára. A Polgármester már akkor támogatásáról biztosított, amikor a képviselőtestület engedélyét és hozzájárulását kértem az akció elkezdéséhez. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és megteszünk minden elérhető lépést az ügy előre vitele érdekében. A parlamenti látogatás megszervezését is magára vállalta. Szeretnénk személyesen is a miniszterelnökkel tárgyalni e témában, hisz EU elnökségünket kihasználva most kellene előszerződést, vagy hasonlót kötni a kvótákkal kapcsolatban. Erre szükség is lenne, minél előbb hisz a gyár felépítése sem megy egyik napról a másikra. A helyi Harruckern közoktatási intézmény biztosítana lehetőséget szakember képzésre, nappali és esti tagozaton egyaránt az igényeknek megfelelően. amely legalább három éves tanulmányokat von maga után. Több rádióriportban szerepelt már a gyár. Sajnos a televíziókat nem nagyon érintette meg a dolog. Ebben a gyárban nem indulhat termelés, és az ország egyik gyárában sem. Ezek oly módon lettek leállítva és megrongálva, hogy gazdaságtalan legyen az újraindítás és az egyéb ésszerű felhasználás. Tehát csak újonnan épült gyár jöhet szóba. Erre vannak és lesznek megfelelő pályázatok amelyekkel a beruházás befektetők segítségével kivitelezhető lesz. Zöldmezős beruházás, ami annyit takar, hogy az alaptól elkezdve épüljön fel a gyár. Természetesen a régi helyéhez közel, így az infrastrukturális dolgok azonnal hasznosíthatók. Gázvezeték, élővíz csatorna, víztározó, szivattyúállomás, répatároló terület, stb. Nálunk ezek mind rendelkezésre állnak a jó és közelben lévő termőföldekkel egyetemben.
- Az aláírásgyűjtésen kívül milyen lépéseket tett és tesz még Mezőhegyes és az ott élők, hogy visszakapják a gyárat, és újra megkezdődjön a cukortermelés? Vannak támogatóitok?
- Szerencsére vannak támogatóink, és együtt érzők is. De sajnos még mindig akadnak hitetlenek akik nem hisznek a gyár létrejöttében. Mint egyszerű állampolgárt nem tartanak alkalmasnak, hogy egy ilyen dolgot nyereségesre vívjak ki. Számomra nem jelent semmit, hisz az elszántság nálam magasabb, így terveimet a végsőkig viszem. A Magyarországi cukortermelők országos szövetsége is támogat és azonnal megszervezi a termelést. A Megyei Jobbik szövetség szintén segítségünkre van a tárgyalások tekintetében. A fent említett Harruckern János Közoktatási intézmény a szakember képzést vállalja magára. A Helyi Ménesbirtok Zrt. a környező termelők a termesztésben vennék ki a részüket. A környéken több műszakot ellátó munkát kereső ember várja az indulást. Még régi dolgozói gárda is rendelkezésre áll akiknek nem jelent újat a cukorgyártás. Tehát itt szinte mindenki készen áll, csak várjuk a döntést, a kezdésről.
- Ha sikerül, mennyi munkaerőt tudna alkalmazni a gyár?
- Amennyiben felépülne a gyár, már az építkezéstől elkezdve folyamatosan több száz embernek adna munkát. Ha azt vesszük, hogy ezek nagy része munkanélküli segélyből, vagy még abból sem él, kiszámolható, mennyi megtakarítást jelentene az államnak. Azonnal lenne adófizető, nem kellene segélyeket fizetni, nőne az életszínvonal, és végül de nem utolsósorban a város hangulata is. A répatermeléstől a cukorig bezárólag ezres számokban is beszélhetünk munkaerő felhasználásról. Beleértve a szállítókat, alkalmi munkásokat, kistermelőket, szakembereket, fogyasztókat kereskedőket. Nem beszélve a háztáji gazdálkodókról is akik a kisállattartásban a melléktermékként jelentkező répafejet, melaszt, szeletet stb. felhasználhatnák. Kiemelendő még a mészégetés során keletkező természetes anyag, ami a földekre visszajuttatható és így műtrágyaként növeli a termelés hatékonyságát.
- Köszönöm a beszélgetést.
Pető Renáta
