A vasárnapi választást megelőző pénteken két barátommal Veszprémben jártunk, hogy besegítsünk Kész Zoltán kampányába. Az egész nap jó hangulatban telt, mondhatni reménykeltő hangulatban. Kicsit kimerült, de nagyon lelkes csapattal találkoztunk, akik nagyon örültek a látogatásnak, és hamar be is vontak minket a munkába. A városban szórólapozva pozitív volt a fogadtatásunk. Néhány rosszalló tekintet somfordált el csupán mellettünk, de azok sem szóltak semmit, legfeljebb a fejüket csóválták.

Remény, bizakodás volt érezhető a mi oldalunkon, másrész az volt érezhető, hogy ma már ciki Fideszesnek lenni.

A nap legjellemzőbb pillanata volt, amikor Navracsics Tibor, ímmel-ámmal végigsétált ugyan a főtéren, de nem volt meg nála a kampányban szokásos lendület. Odaért hozzánk, köszönt, elvette tőlünk a kampányanyagot, majd továbbállt.

Később megjött Kész Zoltán is. Nem időzött sokat, ment lakossági fórumot tartani. Egyedül, a csapatával, politikus nagyágyúk kísérete nélkül, úgy, ahogy tette azt végig az elmúlt hónapok során.

Hazafelé jó hangulatban telt az út, valahogy jó előérzetünk támadt.

Vasárnap este pedig nagyon örültünk Zoli győzelmének. Tudjuk, hogy nem rajtunk múlt, mégis jó volt egy picit kivenni belőle a részünket. Gratulálunk Zolinak, a csapatának, és nem utolsó sorban a Veszprém megyei választópolgároknak! 

(R.S.)