(Fotó: internet) 

A cikk még februárban jelent meg a városunk Magyar Krónikájában (tudják, amiben csak szépet és jót lehet írni), amire a zeneiskola tanárai egy írásban szerettek volna válaszolni, ám ezt a lap főszerkesztője megtagadta.

A Dunakeszi Polgár 2015. februári számában a 19. oldalon megjelent „Kulturális Találkozások” című riport az alábbi mondattal kezdődik: „Farkas Pál érkeztével a komolyzene is megérkezett a településre”. Ehhez a kijelentéshez az alábbiakat szeretnénk hozzáfűzni:

Szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy Dunakeszi komolyzenei múltja hosszú évtizedekre nyúlik vissza, egészen addig az időkig, amikor Dunakeszi még község volt. Nagyon sokan tettek azért a városban, hogy a komolyzenét kedvelő lakosokat összefogják, művészeti csoportokat hozzanak létre, és színvonalas előadásokat, koncerteket szervezzenek. Mindenképpen meg kell említeni a Rajter Lajos által vezetett híres MÁV Magyarság Férfikart és a MÁV fúvószenekart, a templomi és iskolai kórusokat, a város kulturális életéhez tartozott a Művészeti Napok rendezvénysorozat is.  De amennyiben arra gondol, hogy meghívott „világjáró” művészekkel csak az elmúlt 1,5 évben találkozhattak Dunakeszi polgárai, ez sem fedi a valóságot.

A teljesség igénye nélkül említenénk művészeket, akiknek előadását a Zeneiskolában és a Művelődési Központban egyaránt élvezhettük az elmúlt húsz évben:

Kelemen Barnabás hegedűművész, Ránki Dezső zongoraművész, Klukon Edit zongoraművész, Nemzeti Filharmonikusok kamaraegyüttese, Friedrich Ádám kürtművész, Hőna Gusztáv harsonaművész, Geiger György trombitaművész, Maros Éva hárfaművész, Szenthelyi Miklós hegedűművész,  Onczay Csaba csellóművész, a Junior Prima Díjas ifj. Balázs János zongoraművész, a Nemzetközi Liszt Zongoraverseny helyezettje Borbély László,  Rohmann Imre zongoraművész, Haydn Vonósnégyes, az American Piano Kvartett, Olden Kampf saxofonművész, Fejér András a Berlini Filharmonikusok szólóharsonása, Egri-Pertis zongoraduó, Érdi Tamás zongoraművész, Déri György csellóművész, Rónaszéki Tamás hegedűművész, Dráfi Kálmán zongoraművész, aki a zeneiskola fúvószenekari kíséretével adta elő Gerschwin Kék rapszódiáját… és még sorolhatnánk.

Mindezek teltházas rendezvények voltak, a zeneiskolába legtöbb alkalommal be sem fért a közönség. A város komolyzenei kultúrájához tartozott a zeneiskola vendégeként Dunakeszin is fellépő 100 tagú japán női fúvószenekar, a New Yorki Zeneművészeti Egyetemről érkező diákok, a híres witteni big-band, és a külföldi zeneiskolákból érkező együttesek.

A „Zene és képzőművészet” koncertsorozat hosszú éveken át nyújtott maradandó kulturális élményt növendékeinknek és a város polgárainak egyaránt.

Igen nagyszabású rendezvény volt Dunakeszi komolyzenei életében a sportcsarnokban megrendezett négy zenekar és a város összes kórusának, valamint meghívott művészek közreműködésével rendezett program is.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Dunakeszi Koncertfúvósok jelentőségét, jelenlétét Dunakeszin. A Gimnázimban és a Művelődési Házban minden év tavaszán óriási érdeklődés mellett tartják meg tavaszi koncertjüket.

Végül szerénytelenség nélkül említhetjük meg saját művészeti csoportjaink előadásait, ahol - hogy csak a komolyzenénél maradjunk – gitárzenekarunk, ütő együttesünk, gyerekkórusunk, vonós-, fúvós- és ifjúsági szimfonikus zenekarunk a legnagyobb zeneszerzők műveit játszották, és adták elő nagy sikerrel a Gimnáziumban, a Művelődési Központban, a „Városházi esték”rendezvényein.

Komolyzene, világjáró művészekkel való találkozás és különböző együtteseket összefogó nagyszabású városi rendezvény tehát nagyon is volt Farkas Pál megérkezte előtt Dunakeszin.

Meglehetősen inkorrektnek tartjuk, hogy Farkas Pál, aki a saját elmondása szerint tisztában volt az itteni zenekultúrával, mégis ennek az ellenkezőjét sugalló riportot enged közölni a Dunakeszi Polgárban.

A Művészeti Iskola régi nagy múltjára büszke tanárai