Miközben nézegethetjük a szép halványzöld színben pompázó polgármesteri beszámolót, ami leginkább egy nagy doboz Algopirinre hasonlít, azt sugallván "nem okozunk több fejfájást", addig a cseppet sem izgalmas hamuszürke főterünk immár másodjára is felavatódott. Igaz, nem mindenkinek, csupán a kiválasztottaknak, hiszen volt olyan képviselő, akit meg sem hívtak erre a nagyszerű ünnepségre.

A sokak örömére rövidre sikeredett polgármesteri beszédből megtudtuk, hogy ez a tér elsősorban a gyerekeknek épült, amit mi sem bizonyít jobban, mint az ingyen wifi.  Gondolom, ha helyi nyugdíjasok lettek volna kivezényelve, vagy más korosztály, akkor természetesen nekik épült volna. De hát egy felnőtt tömeget nem lehet csak úgy ide-oda vezényelgetni, erre valók az iskolások, akik még örülnek is, hogy tanítási óra helyett egy ilyen nagyszabású rendezvényen részt vehetnek, meg aztán sokan vannak, kitöltik a teret, lehet tömeget fotózni a helyi lapba. Természetesen a gyerekek nagyszerű előadásokkal készültek, de hát a gyermeki lélek már csak ilyen, mindig a maximumot hozza ki magából, érdek és pártállás nélkül, mert szereti, amit éppen csinál, és nem csupán szereti azt, hanem eggyé is válik vele. Egy táncoló gyermek, a tánc maga.

Műsorban, ami a fent említettek miatt nagyon is élvezhető és szerethető volt, láthattunk versenytáncot, néptáncot, pompon aerobikot, hallhattunk kórust és verset. Az már kevésbé élvezhető és szerethető, amikor egy városvezető a gyermeki ártatlanságot használja kampány célokra. Hiszen Jézus is azt mondta, hogy "Engedjétek hozzám a gyermekeket!", nem pedig azt, hogy hozzátok ide őket! Baj csupán az, hogy a csípős ősz szélben senki nem volt kíváncsi, a kivezényelteken kívül, a valóban lélekemelő produkciókra. Hogyan is lehetett volna, hiszen a város, akivel együtt vannak, "Együtt a várossal!" Ezt hirdeti úton-útfélen plakát, szórólap, miegymás, arra sem volt érdemes, hogy meghívást kapjon. Gyertek, nézzétek meg milyen nagyszerűek a gyerekek! Nem, ez nem történt meg, mert rögtön kiderült volna, hogy öncélú kampányműsor az egész, egészen elképesztő arcátlansággal, gyerekek mögé bújva.

A város népe, akinek a hangja oly kevésszer jut a vezetők fülébe, Dunakeszi Várbazárról beszél, amit ezután bárki, bármikor és bárhogyan átadhat.

Hűvös északi szél volt, amikor a főtér másodjára is felavatódott, olyan, ami a változást jelzi, hogy valami más fog következni, valami másnak kell következni, ami felfrissíti a fülledt levegőt, ami csípős hideg tisztaságot hoz, amiben elpusztul mindaz, ami túlburjánzott. Ennek a változásnak be kell következni, és ezt tudja mindenki, aki tudja milyen volt gyermekként itt élni, ebben a városban.

Nagy Nándor