Tisztelt Olvasók!

Kérem, engedjék meg, hogy Farkas Pál Úr a Dunakeszi Hírhatárban, 2015. június 19-én közölt levelére, amit nekem is írt, illendőségből ezúton válaszoljak. Arról a levélről van szó, amit Farkas Pál Úr nekünk, tisztelt olvasóknak volt szíves megírni, és melyben sértőnek és elfogadhatatlannak tartja azoknak a véleményét, akik nem értenek egyet azzal a mondattal, amely a Dunakeszi Polgár 2015. februári számában jelent meg a Kulturális találkozások c. riportban. Idézem a vitatott, kifogásolt kijelentést: „Farkas Pál érkeztével a komolyzene is megérkezett a településre”, mármint Dunakeszire.

„Ha figyelmesen elolvassák” int minket Farkas Pál Úr levelében. Én kérem, megfogadtam tanácsát, és figyelmesem elolvastam mind a Pedagógusok „sértő és elfogadhatatlan” ellenvéleményét, mind Farkas Pál Úr válaszlevelét, és figyelmem egy percig sem lankadt. Figyelmes olvasásom meghozta gyümölcsét, és bizony az alábbi figyelmetlenségeket figyeltem meg Farkas Pál Úr levelében.

Egyrészt Farkas Pál Úr a vitatott kijelentést csupán a cikk bevezetőjében szereplő újságírói gondolatnak értékeli, és kifejti hogy ő maga nem is tett olyan utalást, hogy Dunakeszire való érkezése előtt ne lett volna a városban komolyzene. Egyetlen hibája ennek a mondatnak, hogy a Pedagógusok ellenvéleménye nem arra irányult, hogy tett vagy nem tett olyan utalást Farkas Pál úr a cikkben, hogy előzőleg ne lett volna komolyzenei élet Dunakeszin, hanem azt írták, idézem szintén szó szerint: „Meglehetősen inkorrektnek tartjuk, hogy Farkas Pál, aki a saját elmondása szerint tisztában volt az itteni zenekultúrával, mégis ennek az ellenkezőjét sugalló riportot enged közölni a Dunakeszi Polgárban”.

Másrészt a levelében egy nem mindennapi átalakulásnak lehetünk tanúi. Ami a levél elején újságírói gondolat volt csupán (idézem még egyszer „Farkas Pál érkeztével a komolyzene is megérkezett a településre”), később a szerkesztő bevezető szavaivá ércesedett. Tehát ezt az „inkorrekt” mondatot nemcsak, hogy gondolták, és ami még rosszabb, leírták, hanem szerkesztették is!

Harmadrészt Farkas Pál Úr azt állítja, hogy kollégái által „személye lejáratása” történt, ill. „olyan véleményt fogalmaznak meg személyéről, amely félreérthető”. Akármilyen figyelmesen olvasom is el a Pedagógusok ellenvéleményét, abban a fent már idézett egyetlen mondat szerepel Farkas Pál Úr tettével kapcsolatban, személyéről nem esik szó, kizárólag azt kifogásolják, hogy engedte a riportot leközölni.

Végül Farkas Pál Úr azt állítja, hogy a „tantestület és jómagam teljes mértékben elhatárolódunk ettől a véleménynyilvánítástól.” Ahogy ez Farkas Pál Úr leveléből is kiderül, ezt a véleménynyilvánítást a tantestületből hatan írták. Érthetetlen, hogy Farkas Pál Úr hogyan hivatkozhat az egész tantestületre, aki vele együtt határolódik el az esettől, ha a tantestületből az a hat fő épp ellenkező állásponton van, mint Ő! Vagy értsük úgy, aki nem ért Vele egyet, az már automatikusan nem a tantestület tagja? Vagy az a hat ember saját magától is elhatárolja magát?

Ezek után ugyan elüthetném egy tréfával a dolgot, ha megkérném Farkas Pál Urat, hogy ha nem írok, ne válaszoljon, de elég tragikusnak tartom, hogy egy városban, amelynek ilyen figyelemreméltó komolyzenei múltja van, ilyen megtörténik, így próbálva elvenni vagy elhalványítani azok érdemeit, akiknek valóban a nevéhez fűződik „Dunakeszi komolyzene” fogalma, beleértve azt a hat Pedagógust, akik véleményüknek hangot is adtak.

Nagyon hasonló, sokakat bántó mondattal sajnos már találkoztam olvasmányaim során, mikor is Tolnai Gábor nevezetű tanár úr egyik óráján arra a hallgatói kérdésre, hogy milyen írónak tartja Fekete Istvánt, ennyit válaszolt: „Á az nem író”.

A riport, az ellenvélemény és a válaszlevél elolvasása után én úgy érzem, hogy ezen a „hang” versenyen halványul a rivaldafény, a fény halványulásával pedig erősödik a fütty. Hatan már fütyülnek, visszhangzik tőle a környék. Ezek után én sem tehetek mást, mint „a hetedik te magad légy” alapon csatlakozom az előttem „fütyülőkhöz”. És ha engem esetleg fütyülés közben megkérdeznek, mi az oka, hogy én azzal a hat Pedagógussal együtt fütyülök? Nos… míg ők folytatják szűnni nem akaró füttykoncertjüket… csak ennyit felelnék: „Farkas Pál Úr levele… levele…”.

Fekete, „a nem író”, de figyelmesen olvasó