Az Erdész Zoltánnal készüllt videó-interjú kapcsán elmondhatjuk, van egy lényeges dolog, amiben a városvezetés és a lakosság egy részének –  így a Dunakeszi Hírhatárnak is – az álláspontja megegyezik: hogy a repülőtér és a sportkomplexum kérdése csak igen lazán függnek össze.

Akik a repülőtér környékén laknak, de ők maguk nem repülnek, elsősorban a teljes terület jelenlegi állapotában történő megmaradásáért küzdenek, nem a repülésért. Szeretik ők elnézegetni a levegőben surranó gépeket, de fontosabb ennél, hogy a repülés fennmaradásában látják az egyetlen garanciát arra, hogy azt a nagy mezőt ne kebelezze be lassanként a város. Márpedig arra a területre szüksége lesz még unokáinknak is, hogy a város élhető legyen, a levegője tiszta maradjon, a forgalma pedig elviselhető. Tapasztalatból tudják a városlakók azt is, hogy a klubok rendben és tisztán tartják a területet, biztonságban érezheti magát az ott kutyát sétáltató gyerek vagy a magányosan futó fiatal nő; hogy nem mer senki szemetet hordani oda, mert a repülősök mindenen rajta tartják a szemüket. Ugyanakkor azt is tapasztalta mindenki, hogy a területről nincs kitiltva senki, használhatja bárki sportolásra, az ésszerű szabályok betartásával. Talán erős a megállapítás, de igaz, hogy a klubok jobb gazdái a területnek, mint maga a város lenne.

A repülés megmaradása, de az állítólag semmire nem használt terület részbeni felhasználása nem nyugtatja meg tehát a város lakóit. Igen, az első nagyobb falat leharapása megtörténik. Legközelebb még egy kicsit, és még egy kicsit. Evés közben jön meg az étvágy. Nyugtalansággal tölti el a lakókat az a tény is, hogy többször elhangzott, hogy a terület fele is elegendő a biztonságos repülésre, de a kétharmada mindenképp. Mi a terve a városnak a többi területtel? Ezt is majd csak akkor tárják a lakók elé, ha már minden összeállt, és változtatni nem lehet? Szintén bizalmatlanságra ad okot, hogy nem mer a város hosszú távra megállapodást kötni a klubokkal.

Erdész többször hangsúlyozza, hogy a város csak olyan beruházásba kezd, amit a lakosság is támogat, ugyanakkor elkeseredetten sorolja a lakossági tiltakozások azon módjait, amit a testület még tolerál, és azokat, amiket már nehezen visel. Vajon nem önámítás részéről, amikor mindezt politikai ellenfeleik számlájára írja? Nem lenne egyszerűbb tudomásul venni, hogy a reptér, mint egybefüggő zöld terület, jelenlegi formájában való fennmaradása sokak számára politikai nézettől, pártszimpátiától függetlenül fontos?

Szó volt róla, hogy a Kinizsi futsal-klub kihátrál a sportkomplexum megvalósítása mögül. Felmerül ezek után a kérdés, hogy minek a városnak egy ekkora sportcsarnok, ekkora nézőtérrel? Kik fogják azt a nézőteret megtölteni, mitől fogja megérni az üzemeltetés? Különben is kétséges persze, hogy hosszútávon hogyan lesz a sportkomplexum fenntartható. Reálisan nézve a Kinizsi futsalsikereit annak köszönheti, hogy Szijjártó a klubban focizik, így egyrészt játékosokat, másrészt támogatást tud hozni, de ezek mind a személyének szólnak, nem Dunakeszinek, nem a Kinizsinek, és addig tartanak, amíg szerencsecsillaga le nem áldoz. Mi lesz azután?

Van vajon realitása annak, hogy a sportkomplexumra úgy is gondoljunk, mint rendezvényközpontra? Más kell egy sportrendezvényhez, és más egy koncerthez – ez utóbbihoz például megfelelő akusztika. Ez ritkán szokott összejönni egy sportcsarnokban. Ha az épület kulturális rendezvények számára is alkalmas lesz, akkor miért kell azon keseregni, hogy nincs a zeneiskolának megfelelő terme zenei- és táncelőadásokra?

Jó lenne kicsit többet tudni már most a leendő vízi sportközpontról is. Hol tervezi a város? Milyen hajók befogadására készül? Kajak, kenu, csónak – rendben. Motorcsónak, jetski is helyet kap?

Mi lesz a valamikori stranddal? Dióssi úr azt állítja, hogy a város „jó gazda módjára” számba veszi minden ingatlanát, és amit csak lehet, átad közösségi használatra. Ennek a területnek a sorsa sokakat érdekelne, különös tekintettel arra, hogy ezt valóban a közösség használta.

Végül – itt ugyan nem esett szó róla, de az Eich Lászlóval készült videó-riport ( összefoglalója ITT ) során sokakban felmerülhet a kérdés – lesz sportcsarnokunk, vízitelepünk, zeneiskolánk, de hová fogják jövőre leültetni az elsősöket?