Kedves Olvasónk, Bozsó Ildikó jóvoltából új, hetente jelentkező rovat színesíti tovább a Dunakeszi Hírhatárt. Ildikó írásai zöldek lesznek, azaz a környzettudatosság, a környezetvédelem témáját fogják boncolgatni. Kezdjünk is bele!

Idén télen részt vettem egy különleges vetélkedőben. A GreendependentFenntarthatóMegoldásokEgyesülete szervezte, a címe Kislábnyom volt, a lényege pedig az, hogy hogyan csökkentsük karbonlábnyomunkat, vagyis lényegében üvegház hatású gáz, főleg széndioxid kibocsájtásunkat. Magyarországon ugyanis az összes CO2 kibocsájtás 30%-át a háztartások adják, így különösen szükséges, hogy tudatosak legyünk ezen a téren.

Azért is hasznos volt ez a kis verseny, mert a legtöbb tanult dologgal nem csupán a környezetünket védjük, hanem spórolni is lehet, ami azért nekem kihívás és feladat is mostanában. Megmondom őszintén, adott rendesen munkát, de bizony mégis élveztem.

Az első feladat egy háztartásiklímaaudit elkészítése volt, amit mindenkinek ajánlok, és amiből nekem nagyjából az jött le, hogy elég ügyesek vagyunk. Jó, mondjuk ezt sejtettem. Amikor lakásban laktunk, 50nm-en ketten, illetve hárman, 6-8 évvel ezelőtt, 13 ezer forint felett volt a havi villanyszámlánk. Azóta minden évben sikerült visszatérítést kapnunk, pedig a létszám is, és a lakás mérete is csak nőtt. Amikor lecseréltük a hűtőnket, kiszámoltuk, hogy az áram különbözete nagyjából fedezi is a havi törlesztőrészletet, így 4 év alatt ingyen lesz egy új, nagyobb hűtőnk. A férjem átszerelte a számítógépeket, hogy kevesebbet fogyasszanak, többet használjuk a laptopot, nincs tévénk, teljesen kikapcsoljuk amit nem használunk. Az évek során lecseréltük az izzókat energiatakarékosra, most már mind az. Csak a szőnyegeket és a gyerekek orrát porszívózzuk, ahol lehet, partvist használunk. Most 9300 forintos villanyszámlánál tartunk, pedig van mosogatógép, mobil klíma, több, mint kétszer akkora házban lakunk, hét év alatt megnőtt az áramdíj, két és félszer annyian vagyunk, a férjem itthon is jócskán használja a számítógépeket, sőt, szervert állított be, és hát a gyerekekre is kell mosni, mert kert is lett. Nem keveset kell mosni...

Az ötletek, amiket az évek során megvalósítottunk, szinte mind ott voltak most a versenyhez kapcsolódó kiadványokban, mint energiatakarékos tippek. Sorra veszik az összes helyiséget, mire érdemes odafigyelni, hogy lehet spórolni.

A klíma audit során kiderült például, hogy nem is tudom, hány égő van a lakásban, jóval alábecsültem. Így viszont át tudtuk rendezni, hogy ésszerűbben legyen a világítás, voltak lámpák, amiket meg is lehetett szüntetni, illetve a fényerő alapján átrendezni az égőket.

Nagyon rávilágított arra is, ami már amúgy is mindennapos felvetés nálunk, hogy bizony a szigeteléssel komoly problémáink vannak, és ezen mindenképpen el kell gondolkoznunk.

A második feladat egy teszt kitöltése volt. Hát, nem kevés órát töltöttem vele, de sokat tanultam. Sejtettem, hogy nem véletlen érdemes megvenni az energiatakarékosabb készülékeket, de az azért fejbevágott, hogy ha B kategóriásunkat cseréljük A kategóriásra, átlagosan 25-40% áramot takaríthatunk meg. És a lakosság nagy részének C és D kategóriás nagygépei vannak...

Aztán találkoztam egy Zeeredény nevű dologgal is, ami nagyon megragadott, különösen, hogy a családban van fazekas. Megtudtam, hogy a heti egy nap hústalan böjtnek nem csak testi-lelki, hanem környezetvédelmi jelentősége is van. Közelebbről találkoztam a csendes-óceániszemétszigettel, amiről már hallottam, de nem tudtam, hogy ennyire szörnyű, és ilyen ütemben nő.

Kiderült, hogy nem csak mi vettünk fel hitelt, hanem az egész emberiség - tavaly szeptember 27-re feléltük az éves energiakészletünket, és a jövőtől vettük el amire szükségünk volt. Ami baj, hogy nem létfentartásra, hanem luxusra. Ahogy olvastam, (és ha jól számoltam a lábnyomunkat) egyes kutatások szerint, ha mindenki úgy odafigyelne, mint a mi családunk, csak alig kellene elvennünk a jövő nemzedékek tartalékaiból. Pedig még mi is sok luxusra pazarlunk. Sokat fürdünk kádban, rendkívül rossz a ház tető és nyílászáró szigetelése, csomó háztartási eszközünk van, és hát rengeteget autózunk, utazunk.

Apropó, utazás, a az egyik szorgalmi feladat pont az autózási szokások felülvizsgálata volt... Érdemes átgondolni...

A verseny folyamán végig rögzíteni kellett a fogyasztási adatokat a karbonkalkulátorban, amivel nagyon jól lehet követni a fogyasztási adatokat, kitűnik, hogy hol szennyezzük legjobban a környzetet (ez sok helyen egyenlő azzal, hogy hol lyukas a pénztárcánk) sikerélményt ad, ha látszik az eredmény. Márpedig látszik. Nem csak a karbonkalkulátorban, hanem a számlákon is.

Szóval nagyon szerettem ezt a versenyt, és nagyon örülök, hogy beneveztünk. Nem gondoltam, hogy bármilyen eredményt elérünk, hiszen sok energiát vesztegetünk, lassan megy az áldozatok meghozása: feladni az energiapazarló szokásainkat, kényelmességeinket. Nekem a felesleges konyhagépeket, férjemnek a szervert,  leküzdeni a lustaságunkat és megcsinálni a komposztálót, lemondani a napi forró fürdőkről, és költeni az energiatakarékos izzókra, víztakarékos zuhanyra, wc-tartályokra. Az apró lépések és a nagy lelkesedés elég lett: mégis az élbolyban végeztünk és két kerékpárt hozhattunk haza a díjátadóról, sőt, a verseny képzéseinek karbonlábnyomának csökkentésére elültetendő gyümölcsfákból is részesülhettünk.

Sajnos idén nem folytatódik a verseny, nem buzdíthatok senkit a csatlakozásra. Indul viszont az Energiaközösségek, ami nemzetközi verseny! Itt az előző évihez képest a tényleges energiamegtakarítás a vetélkedés tárgya, már nem elég a lelkesedés és kitartás. Nem csupán a csapatok, hanem az országok is küzdenek egymással a 9%-os energiamegtakarításért. Csak azért nem várom, mert télen lesz, és őszintén szólva nagyon örülök a nyárnak. Éljen a jó idő és a nullás fűtésszámla!