Környezettudatos írónk, Bozsó Ildikó ezen a héten is igen érdekes témát feszeget. Gondolatait egy nagyszerű videóval is gazdagítja, melyet érdemes végignézni!

Egyik dunakeszi-alsói szemétszedés alkalmával csináltam a nagyobb gyerekeknek egy kérdőívet, az egyik kérdés az volt, hogy mi készülhet a szelektíven gyűjtött flakonokból. És amint gyűjtöttem az ötleteket Google barátommal, számomra döbbenetes dolgokkal találkoztam. Nem is a felhasználás módjai miatt - amik egyébként nagyon ötletesek -, hanem azzal kapcsolatban, hogy milyen mennyiségekről van szó, és arról, hogy egyáltalán nem megoldás a szelektíven gyűjtés. Az egyetlen megoldás az, ha nem vásárolunk műanyag flakont. Ha flakonos vizet iszunk és közben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy úgyis a szelektívbe dobjuk, az csupán önámítás, nem környezetvédelem, és nem azért, mert mondjuk nem is lesz hasznosítva (az alábbi videóból kiderül, hogy bizony nem is mindig), hanem azért, mert ekkora mennyiségeket egyszerűen nem lehet hasznosítani. Pedig mennyi dologra használják!

Csinálnak belőle ötletes emberek "üvegházat", homokkal, habarccsal töltve téglát, amiből mindenféle épületeket húznak fel. Ezekhez kell némi őrültség, vagy elszántság. Már ipari méretekben is hasznosulhat az az építőanyagtechnológia, amelynek szintén PET palack az alapja. Aztán flakonból készül a poliészter cérna, és a polár pulóver: egy pulóverhez 27 flakon kell. Természetesen az lenne a jó, ha a flakonból újra flakont lehetne készíteni, de nem tudnak ugyanolyan minőséget előállítani belőle, így ez nem járható út.

Az itthoni számok szerint évente egy-másfél milliárd (60.000 tonna) palack gyűlik össze, ami évente egy-egy Gellért-hegyet jelent. Számoltam, mert túlzásnak tűnt. 1.500.000.000 db 10 millió emberre nézve fejenként és évente 150 darabot jelent, ami hetente átlagosan 3 flakon személyenként. Nem is sok. Minden harmadikat szelektíven is gyűjtik... Ha belegondolok, pár évvel ezelőtt simán teljesítettük mi is az átlagot, amikor a legidősebb született, még fölé is lőttünk simán, és velem is előfordul, hogy kukába kerül a palack, mert olyan koszos, hogy nem állok neki elmosogatni. Mondjuk ki, elég kényelmes környezettudatos anyuka vagyok... Sőt, ha egymilliárddal számolok, a heti kettőt még könnyebb teljesíteni. A világra vonatkozólag nem találtam számokat, egy helyen annyit, hogy 340 milliárd tonnát nem hasznosítanak újra, illetve hogy kb. 30% az átlagos újrahasznosítási arány. Ez ijesztő, remélem, nem igaz.

Nagyon nehéz tudatosnak lenni. Ez az egész csomagolósdi annyira aljas dolog a cégektől meg a marketingesektől. Meg hogy tényleg annyira kényelmes tud lenni, szóval valóban működik az agymosás és pszichológia. Nálunk például hónapokig gyűlik mindig a visszaváltható üveg. Volt már, hogy vagy 40 sörösüveg gyűlt fel a garázsban nyáron a vendégséges szalonnasütések révén, mert mindig elfelejtjük visszavinni, meg olyan nehézkes, nincs is kedve az embernek... Volt már többször, hogy a bort, aminek az üvegét visszavittem, már nem forgalmazta a bolt, nem vették vissza. Mert az ilyesmi lassan fogy nálunk.  Volt már, hogy a bosszantó automata-etetés első köre után az ott ődöngő hajléktalannak adtam a maradék ládát, ha ő dolgozik vele megérdemli, amit kap érte. Egyébként jó fejnek tartom azokat a népeket is, akik nyitják az üveges szelektíveket, és kiválogatják belőle a visszaváltható üvegeket, feltéve, ha rendet hagynak maguk után, de erre most nem térek ki. Szóval tényleg kényelmes az eldobhatót venni, főleg, hogy még így is olyan alacsony rá a termékdíj, hogy a visszaváltható még mindig drágább. Meg hát olcsó, tartós, könnyű csomagolás, például jön a tej, és flakonban hozzák. A legjobb tej, amit gyerekkorom óta ittam, pedig próbálkoztam már párral. De autóval hozzák, Egyházasdengelegről, komoly lelkiismeretfurdalásom van időnként, hogy néha talán csak miattam jönnek ki alsóra. És még flakon is...

A legnagyobb veszély flakon szempontból nyilván a palackozott vizek. Aminek semmi értelme valójában. Mondom ezt én, aki szinte képtelen meginni az itteni csapvizet víz formájában, mert nem bírom a szagát. Tea, szörp, szóda. Pár évig volt víztisztító berendezésünk, egy egyszerű, erős szénszűrővel, akkor nagyon finom volt, de aztán elhasználódott, azóta is vesszük az újat, de ez mondjuk a mi bajunk.  Akárhogy is, ez az alábbi videó nagyon jól összefoglalja, ami a témában mint kérdés felmerülhet, és rávilágít olyan dolgokra, amiket hajlamosak vagyunk elhessegetni, vagy megpróbálni nem észrevenni. Nekem végső lökés volt annak idején az ásványvizekkel való leszámolásban. Azóta már szódásüveget is beszereztünk, szóval már a buborékos miatt sem veszünk. Csak nagyon ritkán, vészhelyzetben. Annyira, hogy volt már olyan, hogy kérnem kellett flakont, hogy gyömbérsört csináljak, és kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudtam magammal vizet vinni.

Szívből remélem, hogy a tervezet, amiről pont ma olvastam, kicsit használni fog. Ha megközelíti, hogy ne luxus legyen a környezetvédelem, biztosan. Addig meg marad a tudatosság.

Bozsó Ildikó