Egy átlagos magyar ember naponta és átlagosan 104 liter vizet fogyaszt el a Vízművek 2004-es adata szerint. Budapesten és környékén ez körülbelül 150 liter/fő. (A mi háztartásunké 75 l/fő) . És ezt mind ivóvízből. Kicsit ijesztő a szám. Főleg azt tekintve, hogy az a vízkészlet, amiből ivóvíz nyerhető, a teljes vízkészletnek nem éri el a 1%-át. Hogy az édesvízből ivóvizet állítsanak elő, már most is elég komoly feladat, a környezetszennyezés miatt viszont lassan olyan költségessé és nehézzé válik, hogy nagy eséllyel pár évtized múlva a kiváltságosok titkos luxusa lesz az, hogy forróvízzel teli kádban fürödjenek, esetleg ivóvízzel öblítsék a wc-t.

A vízvezetékkel nem rendelkező háztartásokban az átlagos napi vízfogyasztás 20-40 literre csökken. Vajon mennyit fogyasztanánk, ha nekünk is 10 literenként, vödörben kellene a közkútról felhordani?

A suliban (Ökomama képzés) azt a feladatot kaptuk, hogy becsüljük meg a vízfogyasztásunkat tevékenységenként, majd adjuk össze, és hasonlítsuk össze a számlánkkal. Ha van különbség, akkor egészen biztosan tudunk spórolni rajta. Mi elég tudatosan használjuk a vizet, de még így is maradt fél köbméter, bár valószínűleg ennél még többet tudnánk megtakarítani kis befektetéssel. Hát, sort fogunk keríteni rá, hamar visszajön a 700 forintos köbméterenkénti víz-csatornadíjból….

A becsléshez kaptunk támpontokat: pl. a kádfürdőhöz 160 liter vizet használunk el, a zuhanyzáshoz 60-at. Ezt a vízmennyiséget fel is kell melegíteni, tehát nem csak a víz, hanem az energia is pazarlódik. Valóban elgondolkoztató, szükséges-e a napi kádfürdő, reggel-este a zuhanyzás, vagy elég az egyiket mosakodással helyettesíteni? Nekem terápiás okokból van szükségem időnként egy-egy forró fürdőre - néha úgy érzem, enélkül megbolondulok -, de jelentősen tudtam így is csökkenteni a kádfürdőket. És nem érzem a hiányát.

A legdurvább mennyiség a hagyományos wc tartályoknál szökik el: egy sima öblítésnél 16 liter ivóvíz kerül a lefolyóba. Többnyire tökéletesen feleslegesen. Egy négytagú családnál ez fejenként napi csupán négy használatot tekintve átlagosan 250 litert jelent! Ez tipikusan olyan víz, ami lehetne úgynevezett "szürke víz" - olyan, amit egyszer már használtak valamire, például zuhanyzásra, fürdésre. A passzív-  és aktívházakban már hasznosítják ezt: külön tartályban gyűjtik, és a felmosást, wc öblítést ebből intézik. Nekünk, hagyományos házakban, lakásokban lakóknak is van lehetőségünk: a fürdővizet vödörben kimerve tudjuk újrahasznosítani. Nekem ez őszintén szólva nehezemre esik, ugyanis a gyerekeim, ha bármilyen vizet találnak bárhol, azt a maguk módján hasznosítják újra. Úgyhogy én a fürdés, zuhanyzás vizét áztatásra használom, ha éppen szükséges: ezzel kevesebb vegyszer és energia felhasználását igényli a mosás. Sőt, így már bele mertem vágni az öko-mosásba, de erről majd máskor.

Csak a wc öblítés vízpazarlásának problémájához vagy 5-6 takarékossági módot sorolt fel az előadó kezdve azon, hogy intézzük kampányszerűen a kisdolgot családon belül - ez mondjuk reggel kivitelezhető :) -, a különböző típusú csészék használatán keresztül a takarékos tartályokig, amelyek addig engedik csak a vizet, amíg húzzuk a zsinórt, nyomjuk a gombot. Ez utóbbi egyébként magyar találmány, és a felére, harmadára lehet csökkenteni az öblítésre használt vízmennyiséget a hagyományosokhoz képest. Ha éppen nem tudunk beruházni egy új tartályra, egy-két teli PET palackot is elhelyezhetünk a régiben, ez is csökkenti a belső térfogatot.

.

És persze a víztakarékosságra ott vannak a hagyományos tippek: ne mosogassunk folyóvízben, ne folyassuk a vizet fogmosás közben, ha melegvízre van szükségünk, a csövekből kifolyó hideget fogjuk fel egy vödörben, lavórban, amit később másra (akár öntözésre, wc öblítésre) fel tudunk használni.

Figyeljünk a csöpögő csapokra: egy év alatt két köbmétert jelent, ha percenként csak 10 csepp hullik le, a szivárgó WC-n pedig ennek a sokszorosa, szélsőséges esetben akár 700 liter is le tud folyni egy nap alatt.

Az egykaros csaptelepek is takarékosak, mivel gyorsabban tudjuk beállítani a kívánt hőfokot, kevesebbet folyatjuk a vizet. Alapesetben egy hagyományos csapból normál nyomás és csővastagság mellett egy perc alatt 12-16 liter víz folyik ki. Ezt akár három(!!!) literre tudjuk csökkenteni olyan betétek beszerelésével (600 ft-tól már kapható, perlátornak hívják) amelyek buborékot kevernek a vízbe. Nyilván ez nem előny, sőt, halálosan idegesítő, ha felmosáshoz, főzéshez veszünk vizet, de kézmosásnál például elég hamar visszahozza az árát.  Aki pedig képtelen leszokni a folyóvízben mosogatásról, annak egyenesen kötelező. Hasonló és más elven működő víztakarékos zuhanyfejek is vannak, amelyekkel szintén jelentősen lehet csökkenteni a fogyasztást. Persze a zuhanyzásra az is vonatkozik, hogy nem kell alatta órákig állni, 5 percnek elégnek kell lennie...

Óvva intek azonban minden kisgyermekes szülőt attól, hogy a mostanában népszerű perlátorokat válassza, amik a hideg vizet kékre, a meleget pirosra színezik beépített led izzóikal, ugyanis ezzel nem spórolni, hanem a saját gyerekeimet ismerve bizony pazarolni fognak. Viszont bizonyára egyszer sem mulasztja majd el a csemete a kézmosást WC használat után. Sőt, rengeteget fog WC-re járni, csak hogy kezet moshasson. Esetleg órákig.

Öntözésre - ha tehetjük - használjunk esővizet, a növényeknek is jobb, mint a csapvíz. Az ereszcsatornák alatt egyszerű hordóban lehet gyűjteni, áztatásra is nagyon hatékony. Akik több vizet használnának, akár földalatti tartályban is gyűjthetik, búvárszivattyúval is haszonsíthatják az esővizet, a testvéreméknél példul van ilyen, a lakásba is bevezették, a WC öblítés, mosás ezzel megy, kútvízzel kiegészítve. Azért ehhez már komoly elkötelezettség, elszántság kell - vagy a tesómék esetében a vezetékes víz hiánya -, viszont könnyen kiszámolható, hogy milyen mértékben csökken így a víz-csatornaszámla.

Többször említettem már, hogy fontos, hogy megtaláljuk azt a kényes egyensúlyt a szükségleteink és igényeink kielégítésére, ami már nem veszélyezteti nagy mértékben a jövőt. Most is csak ismételni tudom magam. Vannak dolgok, amikről le kell mondani, azért, hogy maradjon későbbre is. Ahogy nem költjük el hónap közepére a fizetésünket arra, hogy étteremben ebédeljünk-vacsorázzunk minden nap, hogy aztán a hónap második felében éhezzünk és száraz kenyérre se teljen, ugyanúgy le kell mondanunk luxus igényeinkről, hogy az alap szükségleteinkre jusson amíg csak élünk, él az emberiség. Nem kell koszosnak és büdösnek lenni, nem kell piszkos ruhában járni, ahogy száraz kenyeret sem kell enni, ha van miből. De a nincsből - mindannyian tudjuk - nem lehet spórolni. Ha elfogy, azért, mert kidobjuk a rántotthúst is, nem lesz másik. Erre oda kell figyelni.

Bozsó Ildikó