Nem egy embertől hallottam múlt héten, hogy mit kellett Rózsa Milánnak feltűnősködnie, minek mászott fel a vasárnapi netadó-ellenes tüntetésen a székházerkélyre. Lám, őrizetbe is vették, csinálja itt ez a fiú a fesztivált - mondogatták. Néhány órája egy vonat vetett véget Milán életének.

Remélem, ha eddig nem, akkor majd most mindenkinek lesül a pofájáról a bőr, aki ezúttal sem volt képes kiállni mellette és támogatni egy aktivista bajtársat, hanem ehelyett ezt az óvodás féltékenységet gyakorolta.

Hogy Milán depressziós volt? Basszátok meg, hát ki nem depressziós ebben az országban? Az a kóros, ha az embert nem nyomja agyon, ami körülvesz minket. Ez nem magyarázat, ez törvényszerű körülmény.

Állati szarul bántok, drága harcostársak, a reprezentatív embereitekkel. Haragusztok azokra, akikre a nyilvánosság fénye rávetül, és egyből megindul a vádaskodás, hogy önzésből, egoizmusból csinálnak dolgokat. Utáltok mindenkit, akinek karaktere van, akinek meg nincs, azt meg azért.

Döbbenetesen megterhelő, kegyetlen drill egy elnyomó hatalommal szemben a politikai nyilvánosságban megállni. Ha azt hiszitek, hogy a tévéstúdiókban szócsatázó, színpadokon kínjukban viccelődő, búskomorságukat díszített prózává faragó mozgalmár-figurák boldogok és erősek, hát nagyon eltévesztettétek a célt. Aki erősnek tűnik, az a mi szakmánkban a saját jólléte kárára tartja egyenesen a fejét. Ha sírni talál, utánarúgtok. Aki kísérletezik, annak legyűlölitek a hátáról a bőrt. Nem ez az ellenállás adekvát módja! Ellenforradalmi! Csak árt a nagy szent ügynek!

Nincs itt semmiféle baloldal, kedves aktivista barátaim, mert ha baloldaliak volnátok, muszáj volna szolidárisnak lenni egymással. Nem holmi akadémikus nyelven megfogalmazott, hosszútávú szakpolitikai programot kell itt lediktálni egymásnak, hanem első körben megtanulni egymás iránt felelősséggel viseltetni.

A barátaitokat, harcostársaitokat, kollégáitokat, családotokat és a szomszéd szomorú kisfiút senki nem fogja helyettetek megérteni. Ez mindannyiunk feladata, mindig. Nem megmenteni kell, hanem megtartani.

Az élet kurva nehéz. Ebben az országban most épp különösen kurva nehéz. Az első dolog, amire szükségünk van a túléléshez, az, testvéreim, az egymás iránti irgalom. Akkor is, ha ti máshogy csinálnátok.

Nyugodj békében, Rózsa Milán.

Papp Réka Kinga