Pár napja „ünnepélyes” keretek között osztotta ki a városi támogatások ígérvényeit Dióssi Csaba polgármester , és Seltenreich József sportigazgató  az odarendelt  meghívott gyermeksportolók és kísérőiknek, egyenként szólítva őket.

Az alábbi, elképzelt riportban az egyik gyermek szemszögéből mutatjuk be egy letűnt, feljetésre itélt kor szertatásaira emlékeztető ünnepséget.

Képzeljétek, voltunk tegnap az edzőmmel, Gepárddal a Városházán! Azt mondta Gepárd, a Polgi gratulálni szeretne néhányunknak a remek eredményünkhöz, azért fogad minket, meg talán valami támogatást is ad a szakosztálynak.

Olvastam valahol, hogy így van ez az igazi nagy sportolóknál is, megnyernek valami nagy világversenyt, az olimpiát, vagy ilyesmit, és akkor fogadja őket az államelnök vagy maga Orbán Viktor, és megköszöni teljesítményüket, meg hogy dicsőséget hoztak a Hazára és az egész népre, és hogy mennyire nagyra értékeli mindazt, amit tettek. Ha nagy leszek, engem is fogadnak majd a Parlamentben, mert olimpiai bajnok leszek én is, csak addig még sokat kell edzenem.

Most egyelőre a suli büszke rám (ezt sem hallottam még sosem korábban), meg a város, és ha nem is maga Orbán Viktor, de legalább a Polgi, Csaba bá' gratulálni fog nekem. Azt szerettem volna, ha jön velünk a fogadásra Karesz is, hiszen alig marad el tőlem, és különben is a legjobb haverom, de Gepárd azt mondta, nem lehet, a meghívó szerencsére csak egy személyre szól. Szerencsére, mert el is süllyedhetne szégyenében, ha ott lennénk mindketten, mert együtt nem bírunk magunkkal. Így is megígértette, hogy viselkedek, nem vágok majompofákat és nem unatkozom látványosan, vagy ha mégis, úgy rúg bokán az asztal alatt, de tényleg, hogy észhez térek. Ne hozzak már szégyent a fejére! Hát, ezt nem is szerettem volna.

Reggel azon vesztünk össze Anyával, hogy mit vegyek fel. Ő kikészítette az ünneplőmet, mert meg kell adni a tiszteletet, ha már ekkora kitűntetés ér. Én meg inkább sportosra vettem volna a fazont, hogy lássa a polgi, hogy igazi elszánt sportolóval van dolga, aki meg sem áll az olimpiai aranyig, nem hol-mi szavalóverseny-győztessel. Ezúttal én győztem, Anya feladta a küzdelmet, és duzzogva elvitte Öcsit az oviba. Nekem lett igazam: a többiek is sportosan öltöztek fel, Csabi bá, sem volt öltönyben, nyakkendőben, Dodi bácsin sem volt nyakkendő.

A fogadáson végig arra vártam, hogy a nevemet mondják, és méltassák a teljesítményem, amit én majd szerényen, lehajtott fejjel hallgatok végig. Hiába vártam, eredményekről csak általában volt szó, ettől akár Dönci is eljöhetett volna helyettem. Támogatást viszont tényleg kapott a szakosztály, amikor meghallottam, mennyit, úgy gondoltam, már csak azért is érdemes volt eljönni, mert ennyi pénzt egyben még sosem láttam. De ebben is csalódnom kellett, mert pénzt most nem kaptunk, pedig Gepárd tudna vigyázni rá, tőle biztos nem lopnák el. Egy oklevelet viszont igen, ami a pénzről szól. Gepárd lezserül zsebre vágta, szóltam neki, vigyázzon rá, nehogy egy rabló megszerezze, és besétáljon vele a bankba. Gepárd elmagyarázta, hogy erre ugyan nem adna pénzt a bank, a pénz átutalással érkezik meg. Akkor meg minek ez az egész? Hát, most már ebből tudhatjuk, hogy az, hogy mi sportolhatunk, ahhoz nem csak a szüleink járulnak hozzá, hanem milyen sokba kerül ez a városnak is. Ezért bizony hálásnak kell lennünk, fegyelmezettnek, és mindent megtenni a győzelemért. És eddig is kaptunk támogatást minden évben, csak eddig nem ért minket ez a megtiszteltetés, hogy Csabi bá' személyesen is látni akart minket, és átadni nekünk  egy oklevelet.

Csabi bá' egyébként tök jó fej. Sportol ő is, a Fut-a-Keszin is indult. Meg kerékpározni is tud. Ő van a város honlapján azon a videón, ami bemutatja az új kerékpárutakat. Régebben meg játszótereket adott át. Mondtam is Anyáknak, hogy ősszel szavazzanak rá. Én sajnos nem szavazhatok még, pedig milyen jó lenne! Most egyébként egy új sportkombinátról beszélt. Hogy meg fog épülne, lesz benne két kézipálya, meg medence is. 4 ezer ember fér majd el benne. Hú, ott lesz majd ám igazán jó focizni vagy kézizni, 4 ezer ember előtt! És hogy ezt lényegében ajándékba kapja a város, pedig nagyon sokba kerül, még többe, mint Orbán Viktor stadionja Felcsúton.

Amikor meséltem otthon, Apa azt mondta, hogy a felcsúti stadion legalább Orbán Viktor házánál van, de a mi sportkombinátunkat nem Csabi bá' házához tervezik, nem az ő felé áll be majd az egész forgalom, ha rendezvény lesz, meg nem az ő szomszédságában randalíroznak majd a szurkolók.

Nagyi meg azt mondta, hogy ő érti, hogy a fiataloknak milyen jól jön majd az a kombinát, de ő bizony vén kripliként (mindig ezt mondja, ha nagyon neki van keseredve), jobban örülne, ha inkább az sztk-ban tennének rendet, hogy ne kelljen heteket várni egy beutalóval, ha ez fáj, meg az fáj.

Meg mondta azt is, hogy kell, persze az a tanmedence, de ő inkább annak is örülne, ha lehetne a Duna-strandon fürdeni, mint régen, amikor fiatal volt, vagy legalább lemenni a partra napozni egyet. De zárva van már évek óta, ott áll az az épület, amit nem lehet használni semmire. Meg mondta azt is, hogy az újpesti uszodát is bezárták, a gödi strand is alig vegetál, hogy fogják ezt a sportkomplexumot fenntartani, miből gondolják, hogy lesz elég bevétele az uszodának?

Anyunak meg az a véleménye, hogy inkább iskolát építenének, mert hová fog Öcsi járni. Mondtam, hogy Öcsinek biztos nem lesz olyan szerencséje, hogy megússza az iskolát, ezért ne aggódjon.

Egyébként Csabi bá' már csak ezért is szimpi: szerintem ő is utálhatta az iskolát, ahogyan én is, ezért nem épült még iskola. A sportot viszont szereti, ez egyértelműen kiderült! Azért lesz műfüves pályánk, sportkomplexumunk és vízi sporttelepünk. Mondtam Anyáéknak, rá kell szavazni! Mert ha nem, a végén még megválasztanak egy olyan vén kriplit, mint amilyen a Nagyi, akinek nem a sport fontos, hanem az sztk, és akkor mi lesz ezzel a várossal?