Kutyafülű Attila szarvakkal

Tény, hogy Attila a késő antik kor nagyon jelentős és véreskezű fejedelme volt. Pozitív szerepe csak a magyar irodalomban és hagyományokban van.

Attila, Mundzsuk fia (szül. 410 körül, †453), a hunok másodfejedelme, majd nagykirálya. Neve a török/gót: Ata „Atya” gót kicsinyítő képzővel: ’Atyácska, Atyuska’. 434–445 között az Al-Duna és a Fekete-tenger körüli hunok fejedelme. A germán irodalomban egész eposzok szereplője, a Nibelung-énekben, a középkori német irodalom legszebb epikai alkotásában Etzel néven szerepel, de az ó-izlandi nyelven írt Eddákban is megtalálhatjuk, nem túl pozitív szereplőként. Legrosszabb megítélése a középkori olasz krónikákban van, ahol sokszor kutya füllel, vagy szarvval ábrázolják. Összességében egy erőszakos barbárként jelenik meg, aki még a keresztényeket is utálja.

A magyar hun legenda

A magyar királyoknak Attilától való származtatása Anonymus nevéhez fűződik. Ő jött rá, hogy a hun király a honfoglalás jogforrása lehet. Innen már csak egy lépést kellett megtenni ahhoz, hogy a hun népet is a magyarok őseként jelöljék meg. Ezt 1280 táján IV. László király udvari papja, Kézai Simon tette meg krónikájában, – akinek a művében az Attila néven kívül nincs sok köze a hunok valóságos történetéhez – azt állítva, hogy Nimród fiaitól, Hunortól és Magyartól származnak a hunok és a magyarok, lefektetve ezzel a történeti „nemzeti" tudat alapjait.  Tehát az egész Attila blöff nem más, mint egy középkori identitáskeresés, amit aztán később beszőtt a mondák mesevilága, egy eltúlzott pozitív hőst, egy kultúrhéroszt kreálva Attilából.

Anonymus és Kézai jó szándékú, történelem hamisítására az is ráerősített, hogy mind a nyugati, mind a bizánci krónikák írói a VI. század végén érkező avarokra, és a IX. század végén megjelenő magyarokra is ráillesztették a hun nevet. A Konstantinápolyt bevenni készülő avarok, és az Európa-szerte kalandozó magyarok is a hunokra emlékeztették a régebben itt élő népeket.

Mindezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP-s többségű városvezetés, hogyan adhatja a belegyezését, olyan köztéri alkotáshoz, ami nyíltan szembehelyezkedik az általuk képviselt keresztény nemzeti értékekkel? 

 Egy európai multikulturális országban, városban lehet és legyen is mindennek, és mindenkinek szobra, emlékműve, – de ne közpénzből – ha azt az állíttatók valamiért fontosnak tartják, és mást nem sért vagy nem zavar. Legyen Miki Egérnek, Mazsolának, Fülig Jimmynek bármelyik mesehősnek, vagy irodalmi alaknak. Ahogyan Columbónak is van, bár kétség kívül az Ő kötődése a magyarsághoz igazoltabb, mint Attiláé. De történelemismeret hiányából, történelemhamisítás miatt, ne legyen! Ha lehetne kérni, ne az emberek pénzéből!