Az aktuális fröcsögésből ezúttal szerkesztőségünk sem maradt ki, persze lapunk nevét nem merte leírni a közlemény szerzője. Főszerkesztői vezércikk.

Az utóbbi néhány évben, aki nem követi szolgalelkűen a városvezetés kinyilatkoztatását és nem bólogat hozzá engedelmesen és megpróbál a saját érdekéért kiállni, vagy urambocsá’ tenni is érte valamit, azt a városvezetés egyszerűen „legyurcsányista balliberálisozza”. Teszi ezt a város hivatalos oldalán, vagy a hivatalos városi körlevélnek álcázott Fidesz-propaganda levélben, korra, nemre és pártállásra tekintet nélkül.

Megtapasztalhatták ezt a repülősök, a Vasutas USE, a zeneiskola majdnem összes tanára és szülője, valamint azok a dunakesziek, akik jogosan nem szeretnének strandot a kertjük végében, pláne nem egyeztetés nélkül. Mostanra a város kommunikációja odáig fajult, hogy egyenesen a fejlődés ellenségének kiáltja ki mindazon Dunakeszi polgárokat, akiknek eltérő véleményük van.

Ez történt most is, amikor a város vezetése ugyanazzal az arroganciával söpörte el több mint hatszáz ember akaratát és véleményét, meg sem hallgatva azt, mint ahogyan a zeneiskolás szülőkét, vagy a kertjükért jogosan küzdőkét.

A 600 millió visszajött ugyan, de azért vitustáncot járni senkinek nincs oka. Lapunk soha nem írt olyat, hogy elveszett a pénz, csupán arra próbáltunk rávilágítani, hogy nem egy egyszerű állampapír vétel történt és a Quaestor bedőlésével éppen ezért kétségessé vált, hogy visszakapjuk-e. Ezt az állításunkat a bíróság, egyelőre első fokon, megerősítette. Kiegészítve azzal, hogy nem csak lapunknak, de még a tisztelt önkormányzatnak sem volt fogalma, hogy mi lesz a dunakesziek pénzével.

Hogy ki hazudik Dunakeszin, azt döntse el mindenki saját maga. Az hazudik-e, aki egy nyilvános testületi ülésen megtagadja a szót a szülők képviselőjétől, egy nem létező szabályra hivatkozva, vagy az, aki erre felhívja a figyelmet  (KLIKK IDE)? Az hazudik-e, aki azt állítja, hogy állampapírt vásárolt, vagy az, aki rávilágít arra, hogy egy igen kockázatos kölcsönügyletbe került a dunakesziek pénze?

Döntse el ki-ki maga, hogy hiteles-e az a kommunikáció, ami  egyeztetés és disputa helyett a folyamatos pocskondiázásban kimerül.

Részünkről (ti.: a Dunakeszi Hírhatár szerkesztősége) továbbra is törekedni fogunk, a hiteles tájékoztatásra és az igazság minden részletére kiterjedő nyilvánosságra hozására, akkor is, ha ez néhány embernek nem tetszik. A folyamatos olvasószámnövekedés, pedig azt mutatja, hogy jó úton járunk, mert az embereknek igényük van az igazságra.

Nagy Nándor főszerkesztő