A vendég Vekerdy Tamás pszichológus volt. Mondanivalóját a „Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked?” című könyve témájából merítette. Az első részben Tonzor Péter az est moderátora kérdezett,  majd a hallgatóság is feltehette kérdéseit az őt érdeklő nevelési problémákról. 

A beszélgetés előtt Dr. Horváth István elnök szólt pár szót az egyesületről és magáról a sorozatról. Céljuk a napi- és pártpolitikától mentes szemléletformálás a mindannyiunkat érintő társadalmi kérdésekben.

A beszélgetésre sokan voltak kíváncsiak: elsősorban fiatal szülők, leginkább anyukák, de voltak néhányan idősebbek is. Az emeleti terem teljesen megtelt érdeklődőkkel.

Vekerdy tanár úr valóban szemléletformálást végzett, és nem nevelési tanácsokat adott. Felfogása szerint a gyereket különben sem nevelni kell, hanem saját jó példánkkal formálni. Nem várhatunk tőle mást, mint amit mi magunk sugárzunk felé, nem követelhetjük, hogy legyen fehér, miközben mi feketék vagyunk. A jó példán kívül a legfontosabb, hogy a gyerek biztos lehessen feltétlen szeretetünkben, bármiféle viharok is dúlnak benne vagy körülötte. Tudnia kell, hogy ha hülyeséget csinált, segítünk neki jóvá tenni.

Nekünk meg tudnunk kell, hogy mi a fontos, és mi lényegtelen. Az iskolai teljesítményt nem szabad túlértékelnünk, A valóság az, hogy a sikeres emberek mögött gyerekkorban nem okvetlen kiváló tanulmányi eredmény, hanem mindig legalább egy olyan felnőtt – szülő, rokon vagy tanár -  állt, aki bízott benne. Bíznunk kell saját gyerekünkben, még akkor is, ha gyengék a jegyei. És ha kiderül, hogy valamihez végképp semmi tehetsége nincs, hát meg kell találjuk együtt, hogy mi az, amihez viszont van, mert valamiben mindenki jó.

Vekerdy tanár úr szerint a tanulás a gyerek és az iskola közös ügye, nem szabad, hogy tanulmányi problémák akár egy hétvégünket is tönkretegyék. Bizony, még a gyerekkel való összekacsintás is megengedett néha.

Pontos tippek nem adhatók, nekünk magunknak kell ráérezni, hogy mikor mire van szüksége a gyereknek. Figyelni kell rá, szeretni, megismerni. Minél több időt eltölteni együtt, gondtalanul játszva, közös élményeket szerezve. Tudnunk kell azt is, hogy mikor a legbölcsebb visszavonulunk és hallgatunk, megvárva, amíg a magában duzzogó kamasz kijön a szobájából a konyhába, közölve, hogy éhes, és elkezd magától beszélni.

Vekerdy Tamás nem csak a gyerekekkel megértő, de a szülőkkel is, az édesanyákkal különösen. Azt mondja, nem kell szégyellniük, ha úgy érzik néha, fáradtak, pihenésre van szükségük. A mostani életmód túlságosan sok terhet, felelősséget ró rájuk. A régi nagycsaládos modellben mindig volt egy nagyszülő, nagynéni, akire alkalomadtán rá lehetett bízni a gyereket egy kicsit. Arra biztat mindenkit, hogy ha meg tudja oldani, vegye igénybe a kínálkozó segítséget, és törődjön néha önmagával is. A gyereknek is jót tesz azzal, ha sikerül nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak maradnia.

Az összejövetelről készült videó hamarosan megtekinthető Dunakeszi Hírhatáron, valamint a Dunakeszi Hírhatár Youtbe csatornáján!

A Közéleti Kávéház következő rendezvényének időpontjáról időben informáljuk olvasóinkat.

                 – R. Cseresnyés Mária