A kukák is. Hét lakattal, elvégre milyen dolog az, hogy szeméthalmaz lepi el a konténerek környékét. Hajléktalan szálló egy darab sem. Egy öreg csavargó, házából kilakoltatott, valamikor jó módban élő szerencsétlen, koszlott reklámtáskás férfi őgyeleg a panelházak sorfala között. Hálni jár belé a lélek.Keresne valamit, amiből pénzt "csinálhatna", de nincs semmi.

(a cikk a hirdetés után folyatódik)

Csak sörös üveg darabok szerteszét a járdán, az úttesten. Azért mégis talál valamit: egy csikket. Rágyújt. A kocsmák viszont nyitva vannak. Fiatal fiú tántorog a lépcsőn, s hogy, hogy nem, belebotlik az öregbe. - Menj a picsába! Talán dolgozni kellene, vén fasz! Ezt mondja. Aztán meggondolja magát. - Gyere, meghívlak egy sörre, legyen neked is egy jó napod. A kucsmás ember, akár egy kivert kutya, követi a reppelő kölköt. A kocsmában meleg van. Az ember megissza sörét és elindul a WC irányába. - Oda nem mehet be - szól utána a csapos leány. - Még a végén összeszarja nekem. Nyihog, mint egy ló. Az öreg nem szól semmit. Odakint keres egy fát és körbe pisálja, mint a kóbor ebek. Az urak még alszanak. Magyarország: 2015., az összefogás éve...

László-Kovács Gyula