Pont ugyanazon a napon történt ugyanis, csak 9 évvel korábban: 2006. február 7-én a Horányból Dunakeszire tartó komp alá egy nagyméretű jégtábla került, és megrongálta a komp kormányát, motorját és hajtóművét. A komp 21 utassal és 12 autóval a fedélzetén órákon át sodródott irányíthatatlanul lefelé a Dunán. http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=51697089&t=9076725 A történet jól végződött, személyi sérülés és anyagi kár nélkül, ahogyan ez a korábbi cikkekből és fórumos bejegyzésekből kiderül. A helyzetet a Sopron nevű motoros hajó és legénysége oldotta meg, és az elszabadult kompot végül a horányi kikötőbe vontatta.

Milyen hajó a Sopron?
Ezt kérdezte valaki a Dunakeszi fórumon. A következő hozzászólást innen 
Egy szóval: Remek. Bővebben: Készült 1960 MHRT Hajójavítóban Újpesten. Vontatóhajóként üzemelt 1960-2001 között. 2003-tól a Zoltán Alapítvány (Neszmély) birtokolja
Fő méretei: 56.12 m hosszú, 8.36 m széles, 521 t vízkiszorítású, két Láng gyártmányú főgépe 1600 LE (1193 kW) teljesítményű. A kapitány szeme kék és titkolja az életkorát.

Megtudjuk még pár hozzászólással később, hogy: A „SOPRON” m/s a Duna egyik legszebb hajója!
Ostoba emberek szét akarták vágni, ócskavasként eladni,de szerencsére voltak olyan emberek, akik nem engedték!

Lackó Sándor, a Dunai Vízimentő és Vízisport Egyesület akkori elnöke így számolt be hírtelenjében a történtekről 

Én ezt így láttam:
18,30 körül hívott az egyik önkorm. képviselő, hogy sodródik a komp, segítsünk.Rövid telefonos egyeztetés a komp tulajával,kocsiba be, kéklámpa-sziréna, irány Pest, zuhogó hóesésben, jeges úton.Közben telefon a "SOPRON" tulajainak, személyzet riasztása, másik autónk szintén fénnyel-hanggal indult összeszedni a hajó személyzetét.A "SOPRON" is jégben állt, idő kellett, mig kiszabadult.közben a komp sodródott lefelé, ahol ugye ott a Megyeri lekötő, ha jól emléxem 2 bárka vesztegelt, na meg a hidak, amikkel ha találkozik a sodródó komp....lett volna tragédia.
Szóval odaálltunk a komp mellé, rákötöttünk és szép lassan felvontattuk a helyére. Azért lassan, mert nem akartuk, hogy szétszakítsuk a köteleit, vagy további károk keletkezzenek. A kikötő elég sekély, ezért hosszú manőverrel tudtuk csak a partra tenni a kompot. Közben az utasok átjöhettek melegedni, WC-re, volt meleg tea meg étel is.Végül visszamentünk az Árpád-hídhoz. Én hazafelé még vetettem egy pillantást a kompra Horányban, a kikötőjétől 1300 m-re lakom. Hajnal4-re ágyba is kerültem.
A mentésben részt vettek:
Európa Rendezvényiroda Kft.
Zoltán Alapítvány
Magyar Hajózásért Egyesület
Dunai Vízimentő és Vízisport Egyesület
Én mindenkinek gratulálok és egyben köszönöm, hogy ott volt!

Alighanem szintén résztvevője lehetett a történteknek a következő bejegyzés szerzője: 

Hozzá kell tennem, hogy a „lassan” leginkább azért volt, mert a komp alacsony teste felett nagy sebességnél átcsaphatott volna a hullám. Nem nagyon hiszem, hogy az utasok ürültek volna egy alvázmosásnak - még ha kvázi ingyen is kapták volna.
A "hosszú" meg nem is annyira a sekélység miatt volt, hanem azért, mert azzal a falatnyi ridiküllel az oldalán a Naccságosasszony éppen hogy csak befért a két sziget közé.

Miért nem használta a horgonyt a komp?
Erre kérdezett rá egy – a hajózáshoz feltehetőleg valamit konyító – fórumozó.

A válasz is megjött: 
Ezen én is gondolkodtam! Aztán eszembe, (?)hogy
- Ha működik a horgony és ledobják nem szakad-e le a komp a hajóról?
-ha ledobhák, egy nagy jégtábla meg elkezdi fordítani a kompot nem borulnak-e fel?
Ha én vagyok ott csak legvégső esetben dobtam volna horgonyt.
azt sem tudom biztosan, hogy le tudják-e dobni...

Nem volt kisebb hajó?
- folytatta az érdeklődést a korábbi kérdező. 
Szerintem megfoghatta volna a hajót a horgonnyal, nem ezerrel sodródott,a vontatmány pedig rendben rá van kötve a motorosra száz az egyhez hogy nem szakad le.Max az történik, hogy ránt egy erősebbet a kompon!Egyébként a Sopronnál nem volt kisebb slepper a kikötőben?Még szerencse hogy a Mozart nem volt nálunk.....

És a válasz rá: 

Nem tudom, lehet, hogy volt, bár én napok óta nem találkozom hajóval.
nekünk szóltak, mi meg a "SOPRON"-t, vagy a "TATABÁNYA"-t tudjuk mozdítani, ha kell. a "Bányász" úton van Constanta felé...
Ráadásul itt az idő jelentős tényező volt, előbb kellett odaérni, min ahogy a komp leér a hidakig. Szerintem...

És egy szakszerű válasz a horgony használatának kérdésére, és hogy miért pont a Sopron mentett: 

A horgonyt a komp és a hajótest megtartására méretezték. 1000 négyzetméteres nagyságrendű, 10-20-30 centi vastagúra összetorlódott jégből álló jégtáblák megtartására nem.

Lehetséges következmények:

1.: A horgony leszakad. Ez a legkisebb gond. Ha megérkezik a segítség az első lekötött bárka, vagy az első hídláb előtt...

2.: A horgony tart, és torlódás keletkezik. Ennek következtében:
a: a jég legyűrheti a kishajót
b: a jég legyűrheti a komptestet
c: mind a kettő egyszerre


A jég vastagságát és a fedettséget, valamint az elvégzendő feladatot tekintve a mentésre a "Sopron" az elképzelhető legtökéletesebb hajó volt.

A jég vastagsága miatt megfelelő szerkezetű hajó kellett, amelyik képes a 8-10 centis jég törésére. A "Sopron" ilyen.

A nagy méretű, egybefüggő táblák miatt megfelelő géperőre és tömegre volt szükség. A "Sopron" az 1600 lóerejével király-kategória. Az 521 tonnás vízkiszorítását tekintve az egyik legnagyobb géphajó az egész Dunán. (A magyar hajók közül kizárólag az óbudai építésű 3 csavaros tolók nagyobbak...)
(Megjegyzem, még így is több alkalommal előfordult, hogy a jégtáblák "megvezették" a karavánt.)

A kompot két sziget között, egy alig 80-100 méter széles mellékágban, 70 fokos szögben megdöntve kellett a part mellé tenni. Ehhez megfelelő géperő, kormányképesség és szerkezeti felépítés szükséges. A "Sopron" mindeme kritériumoknak bőséges tartalékkal megfelel.

Ezen felül pedig nem ártot a gyorsaság sem. A havária helyszínéhez fizikailag legközelebb tartózkodó üzemképes hajó a "Sopron" volt.

A fenti kritériumok alapján kézenfekvő, hogy vonalhajózásra épített vontatóhajóra volt szükség.

Közel s távol egyetlen más olyan hajó sem tartózkodott, amely alkalmas lett volna a feladat megoldására.

(Talán nem tudsz róla, a jegesek már egy hete elmentek készültségi szolgálatba, a "Tatabánya" ms. Aldunára ment, a "Szombathely" pedig gyárban áll, és a tolóbakjai miatt meglehetősen rosszul viseli a jeget.)

Végül néhány laikus kérdés egy érdeklődőtől: 

Kedves Folyami Medvék!
mielőtt ezt a komp-históriát végképp elfelejtenénk, lenne nekem is néhány kérdésem.
Elképzelem magam az elszabadult kompon: meg vagyok ijedve, és fázom. Nagyjából abban bízom, hogy előbb-utóbb kiszabadít minket valahogy a tűzoltóság, a kocsit meg majd visszakapom néhány nap múlva, iszappal telve. A kézitáskám az irataimmal mindenesetre magamhoz veszem, nehogy ronggyá ázzanak. Hogy kikötünk valaha, abban csak halványan reménykedem, hogy Dunakeszin, Horányban vagy Mohácson, az már tökmindegy.  Szóval, véletlenen múlott csak, hogy nem ez történt, vagy ilyen olajozottan működik minden?

Az Önkormányzatnál tudja mindenki, hogy nektek kell szólni, vagy csak XY tudta? Ki az az XY, aki nem a sóhivatalba küldte a telefonálót, hanem intézkedett? Egyáltalán, mindenképp nálatok köt ki ez a probléma, vagy inkább a tűzoltóságnál, és milyen átfutási idővel?
A nick-etek alapján ti vízimentéssel foglalkoztok, de gondolom, azért ilyen eset ritkán adódik. Tudtátok rutinszerűen, hogy mit kell csinálni (Sopron), hogy hírtelen kellett dönteni? És mindig készen álltok az ilyen telefonra, vagy szerencséje volt a telefonálónak? Hogy a kocsi nem volt szervízben, hogy nem egy borozgatás közben ért a hívás, ami után ugye kockázatos lenne kocsiba vágódni?

A Sopronnak feladata-e az ilyesmi, hogy a tulaj nem számolgatni kezdett, hogy mibe fog ez kerülni neki, meg miért pont a Sopron, miért nem a tűzoltóság? Vagy egyszerűen felfogta, hogy emberéletekről van szó, sietni kell. és a költségekkel majd ráér később törődni? Na és a legénység? Ők is mind ráértek? Semmi morgás, hogy a tévé, a barátnő, a gyerek... Hogy mindent szakszerűen csináltatok, azon nem csodálkozom - ez a dolgotok, értetek hozzá. (Bár szakszerűen csinálná mindenki a dolgát ebben az országban!) Azért a forró teáért, meg hogy megmutattátok a Sopront az utasoknak viszont minden elismerésem! Nem csak a megfázástól véditek őket, de a figyelmüket is igyekeztek elterelni a történtekről. És persze minden elismerésem az egész akcióért - ha a levelemből nem volt egyébkéntis világos.

És hát a válasz sem késett:

Azzal kezdeném, hogy köszönöm az elismerő szavakat! Megpróbálom egyenként megválaszolni a kérdéseidet!
2005 nyarán volt egy rendezvény Horányban, amire felvittük a "TATABÁNYA" vontatót és meghívtuk (írásban-levélben) Szigetmonostor polgármesterét és képviselőit.A levélben leírtuk, hogy szeretnénk bemutatni egyesületünket, egyeztetni terveinket, elképzeléseinket. Én a hajó fedélzetén egyedül Nádas Zsolt képviselővel találkoztam, vele meg is beszéltünk mindent. Ez után ugye nem meglepő, ha pont Ő riasztott minket?! Hivatalos úton is eljutott volna hozzánk a dolog, hiszen érvényes együttműködési megállapodásunk van a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitánysággal, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon is ismernek minket.

A "SOPRON" m/s tulaja nem gondolkodott, azonnal odaadta a hajót. Ami azt illeti az életmentés minden hajós kötelessége, de a műszaki mentés már más tészta, az súlyos pénzbe kerül. Ezt majd a két tulaj rendezi egymással. A személyzet önkéntesekből állt, kivéve a Kapitány Urat. Szerencsére mindíg van pár ember akit lehet hívni. Az egyesületünknek jelenleg nincs pénze arra, hogy állandó szolgálatot szervezzen. Ennek az az oka, hogy ma, Magyarországon nem lehet támogatókat szerezni olyan tevékenységre, amit nem mutogat a média naponta. Így a felszereléseket, a mentőhajókat, üzemanyagot saját pénzünkből finanszírozzuk. Én pl. eladtam az autómat és vettem egy Vivaro-t az egyesületnek, amivel tudjuk húzni a mentőhajót, szállítani az üzemanyagot, stb. Mivel mindenhova azzal járok nekem nincs lehetőségem borozgatni, hiszen bármikor csöröghet a telefon, hogy menni kell! Ez nekem nem nagy teher, egyébként sem nagyon iszom...

Két komoly hajó van, amikre iylen esetekben számítani lehet. Az egyik a "SOPRON" m/s, ami most segített, a másik a "TATABÁNYA" m/s. Ezek most a legnagyobb Magyar vontatók közé tartoznak, nincs olyan vontatási feladat, amit ne olsdanának meg.

A Tűzoltóság mentőhajója nem arra készült, hogy ilyen feladatokat ellásson. 70%-os jegesedésben kevés hajó alkalmas a hajózásra.
Abban egészen biztos lehetsz, hogy a Tűzoltóságon és a Vízirendészeten szakemberek dolgoznak. Sajnos a technikai háttér már más kérdés, de jelen esetben az is rendelkezésre állt.
Mi nagyon szeretnénk, ha a nap 24 órájában rendelkezésre állna egy hajó, személyzettel, de ez egyenlőre utópia. Talán pár év mulva, a Tűzoltósággal és a Vízirendészettel, meg talán az OKF-el közösen sikerül ezt elérni.
Addig azonban a napi gondokkal kűzd az egyesület....
Mégegyszer köszi az elismerő szavakat, jól esik....

Laczkó Sándor
elnök
Dunai Vízimentő és Vízisport Egyesület

Egy kérdésre az is kiderült hogy Laczkó Sándor a szigetről indult, Horányból, a Tahi hídon keresztül, jókora kerülővel érhette el az Újpesti kikötőt, az Árpád-hídon keresztül. (Akkor a Megyeri-híd még csak ábránd volt.)

Egy másik válasz a laikus kérdéseire 
,álljon itt az is, talán tart még kedves Olvasóink türelme:

1.:
Ami a mentést illeti, ennél flottabbul akkor mehetett volna, ha:
a.: véletlenül épp mozog a "Sopron", azaz rajta a személyzet,
b.: a fagy nem fogja le a kormányt

2.:
Az Önkormányzat, de a komp vezetője, illetőleg a dunai hajóforgalmat felügyelő Navinfó mind ismeri a Rendőrség és a Tűzoltóság elérhetőségét.
Velük meg a Vízimentő Egyesülettel szerződésünk van.
Itt pár perc előnyt jelentett, hogy a riasztás direkt jött.
Még javában hívogattam a személyzet tagjait, amikor befutott a közvetlen hívás a Vízirendészettől, és gyakorlatilag csak a "rend kedvéért" rögzítettük, hogy a mentés folyamtaban van, meg hogy a mentésre induló hajó érvényes üzemképességivel és megfelelő személyzettel rendelkezik, azaz nem szükséges a Vízirendészetnek engedélyeznie a mentésre az Üzemképességi engedély nélküli, vagy a csökkentett személyzettel történő hajómozgást.

Mert, hogy az egyébként rendkívül - és egyébként nagyon helyesen - szigorú hatóság ilyen esetben a személyzet belátására bízza, hogy a menésre alkalmas-e a hajó, és ha ők azt mondják, hogy igen, akkor engedélyezi a hajózást.

3:
Ilyen eset valóban ritkán, de nem egy és nem is két ember köszönheti az életét a horányi strand környékén járőröző, készenlétben álló mentőhajóknak. (Ezek mentésre kialakított motorcsónakok.)

4.:
A mentés ilyenkor egyértelmű: élet - vagyon - eszköz a sorrend.
Jelen esetben azzal, hogy a "Sopron" elindításának lehetősége a risztást követően 2 órán belül lehetséges volt, igazán közvetlen veszélyben nem forgott egyik sem.
Maga a mentés mind a hajónak, mind a személyzetnek általános iskola első osztály volt.

A telefon éjjel-nappal feltöltve, bekapcsolva - már hivatalból is, meg mentésileg is.

A legénység mindig ráér. :-))

Ami az ivást illeti: ide valahogy nem igazán kerülnek olyanok, akiknél esti sport a sör.
Nem akarok én ezzel senkit sem megbántani, sem lenézni, csak hát ez van.
(No nem arról van szó, hogy ez itt az irgalmasrendi nővérek absztinens imaklubja, megisszák itt kérem még az árvák könnyét is, évente többször is csapunk egy jó nagy bulit. Jóidőben, horgonyzás után, amikor a komp már aluszik.)

Ami a kocsit illeti, az egyesület 2 mentőautója közül az egyik már csak gurul...

Ja, a gépüzemvezető úr a születésnapi vacsora mellől állt fel, és a manőver végéig csak epekedve nézett a szalonban álldogáló hatputtonyosra...


5.:

A mentés mindaddig kötelesség, amig katasztrófa veszélye áll fenn, egy "lerobbant" hajó mentése éppen úgy "üzlet", mint ahogy mondjuk az autópályán a tűzoltók eloltják a kigyulladt kocsit, de a fuvart már a tulaj fizeti.

Természetesen egy ekkora hajónak a mozgása nem 2 forint. Természetesen a tulajdonosok egyeztettek.

A "Sopron" ráadásul nem is egy jólmenő cég egyik hajója, hanem egy hajózási múzeum része, maga is múzeumi darab. Az üzemképesség fenntartása több millió forintos éves kiadás.
(Habár szerencsére a múzeum mögött áll egy ilyen cégcsoport...)

A segítségnyújtásért fillérre pontosan ugyanazt az óradíjat kértük, mint amit a Múzeum látogatóinak számítunk fel, ha el karaják vinni a Tigrincset sétáltatni, vagy amit akkor kérünk, ha valaki valami ráérős munkával akarja megbízni a hajót.

A forró tea dobja magát, a hajót meg büszkén mutatjuk meg bárkinek. Ez a 46 éves matróna, akit pár éve még a kohóba akartak szalajtani, lám, még erre is képes.


A történetet az Index Dunakeszi fórumából kikereste:

R. Cseresnyés Mária