Idén tavasszal tizenegy – többségében kisgyermekes - család kezdett közösségi kertészkedésbe a vizes-kerteknél a DunaKertben. Vegyszermentesen gazdálkodnak kisebb nagyobb területeken, a kerti munkák alatt a gyerekek a pipacsok között vagy a bokrok alatt játszanak. A levegő friss, a táj idilli, mellettük lovarda, bárányos legelő, 800 méterre a Duna, a közelben patakok folynak. Mindenki művelgette a saját területeit, közben szépült a közösségi tér is, kezdtek növényekkel benépesülni a közös fogyasztásra szánt parcellák is.

Aki csak arra járt, megcsodálta a kis kerteket, ahogy zöldelltek a saláták, ahogy virágba borultak a cukkinik, ahogy növekedésnek indult a napraforgó-kerítés.

Múlt hét kedden még a gyerekek kint szaladgáltak, bújócskáztak a mezőn, a kerttagok pedig vidáman ültették el az ajándékba kapott palántákat. Tanakodtak ugyan, hogy ültessenek, vagy sem, hiszen hatalmas árvízről szóltak a híradások… de olyan messze a Duna, hogy felesleges ezen aggódni. Ültettek.

Csütörtökön még mindig hitetlenül álltak a hírek előtt, de az óvintézkedések elkezdődtek. Néhány tettrekész kerttag körbeásta az egész közösségi kertet, dacolva esővel és sárral, míg páran továbbra is kételkedtek. Hiszen olyan magasan van a kert! Aztán bizony jól jött a sánc, szépen megvédte a kertet, a Duna ugyanis bizony feljött egészen a lovardáig, ahol a két méteres betonoszlopok teteje éppenhogy kilátszott. Sokan látták, soha nem látott túrizmus indult be akkor a környéken. Végül a kertbe csak befolyt a belvíz és a Duna is, ám szerencsére a terület fele teljesen szárazon maradt.

A közösségi kert csodával határos módon megmenekült. A fele ugyan elázott, de még az áradást megelőző este sikerült kimenekíteni a paradicsomokat, paprikákat, salátákat, epreket, karalábékat és a tököket.  Tulajdonképpen a kert alacsonyabban fekvő részeit teljes egészében ki kellett telepíteni. Néhány növény csak pár méterrel került odébb, míg mások családi házak kertjeiben találtak átmeneti szállásra. És túlélték.

Most jön majd a takarítás, ásás. Meg kell várni, hogy a talaj kiszáradjon, a nap fertőtlenítse. Csak sütne már. A növények visszakerülhetnek a helyükre, az elázott kertek tulajdonosai pedig akár a kert elrendezését is újragondolhatják. Néhány növényt hanyagolniuk kell, amik érintkezhetnek a talajjal, de a többség megmenekült, a kertészkedés folytatódhat.

Szerencsére egyre több intézmény ismeri fel a közösségi kertekben rejlő lehetőségeket, támogatják is őket. Rengeteg palántát kapnak ajándékba egyetemi kertészettől, biogazdaságtól például, azonban cégek, gazdaboltok, magánszemélyek bármilyen feleslegessé vált, megunt vagy csak jószándékból nekik szánt növényét, vetőmagját, palántáját, sőt akár bokrait vagy cserjéit is nagyon szívesen befogadják a közös parcellákba, közösségi terekbe. Kár lett volna, ha az első év kudarccal kezdődik, ám ezt a kertészek most mindössze egy izgalmas kihívásnak élték meg, állnak az új lehetőségek elébe.

Györki-Iványi Zsófia  

www.dunakert.blogspot.hu