Dunakeszi közterületein nem sok karakteres, szép növésű, idős fa van. Az egyik a Dózsa György tér déli részén, a Bajcsy-Zsilinszky utca mentén áll. Egyelőre. A hétvégén ugyanis - a hírek szerint - ki fogják vágni.

Nincsen kétségem afelől, hogy rendelkezésre áll olyan szakvélemény, amely szerint beteg, menthetetlen, sőt akár veszélyes is. Ezt egyébként akármelyik idős fáról el lehet mondani, mint ahogyan idős embertársaink sem hibátlanok. Mégsem tartjuk természetesnek idő előtti végüket. A mellékelt kép tanúsága szerint ez a fa még nyugodtan élhetne.

Természetesen megfontolandó lehet egy fa kivágása, amennyiben az elkerülhetetlen egy fontos, közérdekű építkezés miatt. Vajon ez esetben erről lenne szó? Nem. A Dunakeszi Önkormányzat által közzétett tervek szerint a tér déli részén parkoló lesz, ami alig jelent változást a mai állapothoz képest. Egészen egyszerűen csak elfoglalna egy autónyi helyet a fa. Vagy nem illett bele természetesen nőtt, renitens életörömet sugárzó bujasága az új tér művészi koncepciójába. (Már amennyiben van olyan. Én nem találtam nyomát a tervekben.)

A teljes terv: ITT megtekinthető


S feltehetnénk a kérdést: egy tér tervezése során vajon a meglévő értékek, hagyományok megtartása nem kellene, hogy magától értetődő legyen? Ez az öreg nyárfa az egykor a Duna mentén viruló ártéri ligeterdőre utal, ha nem is közvetlen maradványa annak. Több köze van Dunakeszihez, mint a térkőnek és a csökött díszfáknak. S hozzá hasonlóan a fa tövében levő mohácsi kút is mást, s egyeseknek többet mond, mint a "központi vízjáték". Legalább a tér egy sarkát meg lehetett volna hagyni a lakosság e - talán nem is oly kisszámú - részének. Sivár parkoló helyett pedig kávézót, cukrászdát kiszolgáló teraszoknak is helyet adhatna a Dózsa György tér e kisebb, intimebb része. E gondolatok természetesen csak akkor merülnek fel, ha az itt lakókkal is szót váltanak a tér sorsáról. A jelek szerint erre nem sok gondot fordítottak e Dunakeszi léptékében mérve igen jelentős beruházás
 előkészítése során.


Sarkadi Márton