![]() |
|
![]() |
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
Magyarország oktatáspolitikája akkor kezdett el igazán elkeseríteni és megijeszteni, mikor 2012-ben csökkentették az egyetemek keretszámát, és hallgatói szerződéseket kezdtek aláíratni a diákokkal. Már akkor rosszul álltak az egész kérdéshez. Igen, valóban, tenni kell valamit, mert már szinte mindenkinek diplomája van, olyanok is bekerülnek egyetemekre (sőt, EL IS VÉGZIK!!!), akiknek nyilvánvalóan nincs semmi keresnivalójuk a felsőoktatásban. Tehát a magyar kormánynak igaza van abban, hogy valamit tenni kell. De nem így. Például a röghöz kötés is: mindenki megtanulta (vagy aki nem, annak is biztos elmondták a tanárok) földrajzórán, hogy az EU egyik alappillére a szabad munkaerő-áramlás. Értem én, hogy meg kell védeni az ország gazdaságát... akkor viszont szerintem olyan körülményeket kellene teremteni itthon, hogy az egyetemről kikerülő, diplomás emberek szívesen maradjanak az országunkban. Úgy gondolom, senki nem önszántából hagyja itt maga mögött a barátait, családját, megszokott kis világát, valami kényszerítő erő van, ez pedig a megélhetés hiánya 2012 óta a középiskolákat és általános iskolákat is gyökeresen átformálták. Mondanom sem kell, ezt sem igazán jól sikerült megvalósítani. Mindkét intézményrendszerben megnövelték az óraszámokat, gimiben majdnem annyi órám van, mintha rendes, nyolcórás munkaidőben dolgoznék, azzal a különbséggel, hogy a dolgozók nyolc órát vannak a munkahelyükön, és otthon pihenhetnek. A diákoknak viszont még a suli után készülni is kell az órákra. Ebből egy véget nem érő tanulás adódik, szabadidő és alvás (!!!) nélkül. És itt nemcsak a szabadidő a gond. Nincs időm a családomra, nincs időm az olyan alapvető dolgokban segíteni, mint a házimunka. Bekerülök majd a felnőtt életbe és fogalmam nem lesz arról, hogy hogyan kell háztartást vezetni. Arról nem is beszélve, hogy a szüleim mindeközben meggebednek, mert mindent nekik kell megcsinálni. Művelődni sincs idejük a középiskolásoknak. Magyar-töri faktos lévén imádom az irodalmat, a művészettörténetet, a színházat, de egyszerűen nincs időm olvasni, elmenni egy előadásra vagy csak szimplán megnézni egy épületet úgy igazán. A saját továbbtanulásomat maga az iskola akadályozza.
a cikk a hirdetés után folytatódik
Sok felesleges óránk is van. Például az ének, etika és a rajz, meg a heti öt tesi. (És itt elnézést kérek az érintett tanároktól!) Szerintem alsóbb évfolyamokon nagyon hasznos az ének: fejleszti a ritmusérzéket, könnyebb tőle tanulni, ad egy alapműveltséget is. De középiskolában minek? Akit érdekel a zene, az középiskolás koráig úgyis elment zeneiskolába, ahogy én magam is tizenegy éve zenesulis vagyok. De akit nem érdekel, az középiskolában sem fogja megtanulni a zenei dolgokat, avatatlanul pedig úgysem fogja érteni, miért különleges annyira Bach vagy Mozart. A rajzóráról az a véleményem, hogy másfél évvel az érettségi előtt álló emberek nem fognak a rajzházival foglalkozni, mert van annál fontosabb dolguk is. A heti öt tesi... most komolyan, legyen energiám mozogni egy fárasztó, agyleszívó nap után, nyolcadik órában?! (Ez tavalyi eset, idén szerencsére nincs nyolcadik órában tesi, csak hetedikben. Sokkal jobb...). Heti három tesióránál nem kellene több. Egy másik felesleges tantárgy azoknak, akik már tudják, hová szeretnének menni: a fizika. Tizenegyedikes vagyok, sehová nem kell nekem ez a tantárgy. Nem, nem azt mondom, hogy legyünk USA, és legyünk sötétek. Alapműveltség fizikából is kell, de szerintem tizedikig bőven elég lenne kötelezővé tenni.
Akinek kell, az természetesen tanulja szorgalmasan, de én, egy humán beállítottságú, mit kezdjek a harmonikus rezgőmozgással? Az etika: rosszul hiszik ott fent, ha úgy gondolják, hogy aki tizennyolc éves koráig nem tanulta meg, hogy kell viselkedni, és nincs benne képesség arra, hogy megértse az övétől eltérő kultúrákat, véleményeket, gondolatokat, az majd azon a 36 darab etikaórán emberré válik egy tanév alatt...
Lehet, hogy én vagyok paranoiás, de azt érzem, hogy a magyar kormány célja ezzel az oktatáspolitikával az, hogy futószalagon gyártott, nem gondolkodó birkákat neveljen, akik nem szólnak bele a politikába. (Itt lehet a Pink Floyd: The Wall című albumára gondolni.) Ehhez nagyon ügyes álca az, hogy minél több órát próbálnak bezsúfolni az órarendbe, hogy úgy látszódjon, mintha rengeteg tudást akarnának adni és meg akarnának tanítani, gondolkodni. A szüleimmel szomorúan közöltem a tényt, hogy nem fogok itthon maradni, ha ilyen marad a helyzet. Én nem akarok ilyen világban élni. Mielőtt elmentem a nyár utolsó napjaiban Reggióba, sírva fakadtam, mert arra gondoltam, hogy mire visszajövök, minden kezdődik elölről: mókuskerék, nincs alvás tíz hónapig, nyomasztó egyedüllét, családra nincs idő, barátok nuku és tabu, mert tanulni, tanulni, tanulni, tanulni kell. Igen, ezt teszi az iskola velünk, hogy a nyár végén pánikrohamot kapunk, ha arra gondolunk, szeptembertől mi vár ránk! Ez nem élet, ez börtön. És amint lehetőségem lesz, én is külföldre megyek, mint sok más fiatal. Nemcsak a magam érdekében, hanem a leendő gyerekeim érdekében is, mert nem akarom, hogy ilyen helyen nőjenek fel. Elmegyek oda, ahol nem veszik el tőlem a lehetőséget a nevelésüktől, ahol lehet majd gyerekkoruk, és ahol én sem őrülök bele a pénzkeresésbe, hanem van időm a családomra és magamra is.
Azért azt is meg kell említeni, hogy a tanároknak is nehéz dolguk van, ők is ki vannak facsarva, anyukámon (aki szintén tanár) tapasztalom leginkább. Minden tiszteletem az övék, amiért képesek összeomlás nélkül újra és újra, minden egyes nap mosolyogva, szeretettel bejönni hozzánk. Ha elhiszik, ha nem, igenis fel tudja dobni egy tanár az egész napunkat. Néha elég egy-egy elkapott kedves pillantás a folyosón, egy lelkesítő mondat vagy egy őszinte mosoly. Azoknak pedig, akik kiállnak a diákság mellett és nem félnek elmondani, kinyilvánítani, hogy ez az oktatási rendszer rossz, külön köszönet!
A szerző 11-es radnótis gimanzista |
|
|
|