Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Köszönjük a lehetőséget, hogy a Dunakeszi Polgár 2015. szeptemberi számában megjelent, a Dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskolával kapcsolatos írásra reagálhatunk.

Gratulálunk a cikk írójának, remek PR az iskolának. A sok felsorolt pozitívumnak természetesen örülünk.  Gyermekeink a fent nevezett iskola növendékei és nagyon szeretnek odajárni. Ez vitathatatlanul tanáraik érdeme. Azonban a cikkben mellékesen megemlített támadó megnyilvánulásokkal foglalkozó bekezdést és a kiemelt alcím („Farkas Pál igazgató mellett a tanári kar többsége nyílt levélben állt ki”) igencsak elgondolkodtató. Ez azt jelentené, hogy a korábban együttműködésre képes, összetartó tanári kar kettévált?  Kérdés mit bizonyít ez? A kiváló vezető alkalmasságát? Nem érjük, miért kell, hogy a tanári kar kiálljon egy intézményigazgató mellett? Mint ahogy azt sem értjük, mi történik az iskola körül. Szerettünk volna válaszokat kapni, de sajnos zárt kapukat döngettünk, mi is és a diákok is, többször és több helyen. Ezért úgy gondoljuk, valami nagyon nincs rendben. Szeretnénk, ha valaki tiszta lelkiismerettel, nyíltan kiállna a diákok vagy szülők elé, és egyéb hátsó támogatás nélkül beszámolna és elszámolna a történtekről. Ez a minimum, amit elvárnánk. De Igazgató Úr nem hajlandó érdemben beszélni növendékeivel – „nektek ehhez semmi közötök” – hangzott el kérdésükre. A szülői értekezleten letagadta a szimfonikus zenekar létét a gyerekeket és számos embert sértve meg ezzel. Valakinek érdekében áll, hogy az említett zenekar eltűnjön a süllyesztőbe? Nem hisszük. Akkor miért?

a cikk a hirdetés után folytatódik

Szerintünk minden vezetőt az minősít a legjobban, hogy beosztottjaival milyen a viszonya, mennyire képes elfogadni véleményüket és mennyire képes elfogadtatni saját terveit, döntéseit.  Vajon jelenleg így működik a vezetőség az iskolában?  Nagyon sok jó tanár dolgozik ott, akik szép eredményeket érnek el és tanítványaik ragaszkodnak hozzájuk. Három pedagógusról tudunk, akiket ilyen vagy olyan indokkal az elmúlt időszakban félreállított Igazgató Úr, habár szakmájukban és Dunakeszin is kiváló eredményeket értek el. De úgy tűnik, a vezetőség megkülönböztetett módon bánik velük, nehezítve napi munkájukat a fölösleges feszültségekkel. Olyan tanárokról van szó, akik szívvel-lélekkel dolgoznak a gyerekekért és megtesznek mindent, hogy szakmailag a legmagasabb szintre juttassák el őket. Ezeknek a tanároknak oroszlánrészük volt abban, hogy az iskola most kiváló minősítést kapott. Ezek a tanárok elismerést vívtak ki tanítványaik körében, és mint be is bizonyosodott a színjátszós szak növendékei úgy döntöttek, kiállnak tanáruk mellett és nem fogadnak el mást helyette. Jelenleg 33 diák már nem az iskola növendéke! Nem szeretnénk megvárni, hogy a zenei tagozatos gyermekek is ilyen döntés miatt fejezzék be tanulmányaikat az iskolában.

Az eddigiekből az látjuk, hogy Igazgató Úr nem úgy értelmezi hatáskörét, ahogy azt mi elvárnánk tőle. A mi elvárásunkkal lenne baj? Vajon hatalomelv és erőszakosság kell egy művészeti iskola vezérelve legyen? Ha így lenne, nem értünk egyet a megközelítéssel. Különösen elítéljük azt, hogy mindez a növendékek szeme láttára történik, akiknek a szakmai és lelki fejlődését az iskolára bíztuk. Szeretnénk, ha gyermekeinknek és nekünk nem fentiekkel kellene foglalkoznunk. Úgy gondoljuk, hogy Igazgató Úron múlik elsősorban, hogy megváltoztassa az események irányát, és döntéseivel az iskola és növendékei érdekeit szolgálja. Nem érzékeljük, hogy ebben bárki segítene a diákoknak. Lehet, hogy egyesek hőbörgő szülőknek tartanak bennünket, de „Dunakeszi a Mi városunk” is, és úgy gondoljuk, hogy a Zeneiskola a gyerekeké. És szeretnénk, hogy ez a jövőben is így legyen. Kitől kérjünk segítséget?

A szülők nevében:

Baginé Gartner Nikoletta, Bagi Mihály, Badruddinné dr. Termann Katalin, Badruddin M. Rakib, Borsodiné Pláveczki Szilvia, Borsodi Szilárd, Forró Zsuzsanna, Iványi Réka, Kócza Eszter, Kóta Veronika, Melicher Cecília, Prencsovszky Csaba, Simonné Kinda Zsuzsanna, Szabóné Kövy Ildikó, Dr. Szeghy Gézáné, Wagner Andrea és még sokan.