Az értekezlet egyik fontos mozzanata volt, hogy a szülők egy tiltakozó levelet adtak át a tankerületi igazgatónak és a művészeti iskola igazgatójának melyet növendékek aggódó szüleinek többségeként írtak alá. A levelet egyébként hivatalos úton is eljutatták az érintetteknek.

„Igazgató Úr kérem, ne emelje fel a hangját!”

Miután meghallgathattunk néhány az iskolával kapcsolatos információt, a szülők vették át szót. Udvarias ám határozott hangnemben számon kérték Farkas Pált több olyan dologról, ami miatt nem látják biztosítva a növendékek fejlődését. Kitértek többek között a tanszakvezetők leváltására, zenekarok szétverésére. Az igazgató szemmel láthatóan nem jól kezelte a helyzetet, első megdöbbenéséből felocsúdva, igazgatóhoz nem méltóan, arrogáns támadásba lendült, amit a szülők nem vettek jónéven. Egy alkalommal az egyik szülő fel is szólította, hogy ne emelje fel a hangját. Látva, hogy a szülők túlerőben vannak Farkas taktikát váltott és belekezdett a jól ismert „világjáró művész vagyok mantrájába”, majd hosszasan sorolta önnön érdemeit.

Nem létező, szimfonikus zenekar

Az iskola szimfonikus zenekarával kapcsolatban kijelentette, hogy soha nem is létezett majd ecsetelte, hogy miért nem jól működik (értik, a nem létező zenekar?). Szülőket láthatóan nem győzték meg az igazgató mellébeszélései egyikük, akinek elmondása szerint több mint 12 éve köze van a zeneiskolához, felszólalt és elmondta, hogy nagyon nagy csúsztatások hangzottak el az igazgató részéről, mert szerinte azért jelentkeznek évről évre többen az iskolába, mert kicsiknek az a vágya, hogy egyszer egy olyan zenekarban játszhassanak amilyen zeneiskoláé volt. Elmondta még, hogy a gyerekek nem tudnak úgy fejlődni ahogy Farkas Pál előtti időszakban tudtak, két éve nem tudtak fellépni, mert mindenhonnan letiltotta őket.

Nemlétező zenekar!

Marad az állóháború!

Nem sikerült tehát konszenzusra jutniuk a szülőknek, mert teljesen süketfülekre találtak az igazgatónál, aki szinte végig lekezelően beszélt velük egyszer sem adva konkrét választ a kérdésreikre. Farkas végén kifejtette, hogy szomorú ilyenekről kell beszéljen és hogy, egy kis érdekcsoport van csupán a háttérben.

A szülők ezt kikérték maguknak és biztosították az igazgatót, hogy a végsőkig küzdeni fognak  a művészeti iskoláért.

Farkasnak két éve volt, hogy bizonyítson igazgatóként ez nem sikerült neki. Csupán maroknyi ember elégedett a munkájával az is egyre jobban látszik, hogy mi okból, hiszen tudjuk; pecunia non olet. Mostanra az művészeti iskola ügye, kilépett az intézmény falai közül és városi közüggyé vált, hiszen mostanra tömegek állnak ki a félre állított pedagógusokért és a művészeti iskoláért.

S, ha ez a tarthatatlan állapot így marad, akkor Dunakeszi egy nagyhírű zeneiskolával lesz szegényebb, mert eltűnik a pénzérdek és a hatalmi játszmák feneketlen bendőjében.

- Tabarin -