Álláspont! Olyan dolognak lehetett fül és szemtanúja, aki a látta a legutóbbi testületi ülést, amilyen még a legvadabb kommunisták legvadabb rémálmaiban is csak egy jó zsíros körömpörkölt és egy fél liter kevert után jelenik meg, nagyritkán.

Teljesen világos volt, hogy az új képviselő jó néhány gombnyomogató droid bögyében van egy ideje. Az ok roppant egyszerű, teszi a dolgát, amivel a választók megbízták. Hajléktalanokon próbál segíteni, munkahelyteremtéssel vagy éppen az ingyenes védőoltások bővítését járja ki, (amit aztán gyorsan lenyúlnak tőle, mert többségben vannak és megtehetik), rászorulóknak próbál segíteni krízisalap létrehozásával, civileket is megmozgatva. Vagy például olyan ötletei vannak, hogy debreceni mintára bevezetni a „tiszta udvar, rendes ház” programot, és még sorolhatnám. 

Egyszóval dolgozik, a saját munkája mellett, nem pártpolitika érdekek mentén, hanem a város érdekeit szem előtt tartva, elhivatottságból, nem megélhetési politikusként. Ilyen kevés van Dunakeszin, de még az országban is.

És vannak azok, akik degeszre tömik a zsebüket különböző városi pozíciókból, olyanokból, amikből egyet ellátni is egész embert kíván, nyilvánvaló, hogy egyiket sem csinálják tisztességesen, mert fizikai képtelenség.

Ezek azok az emberek, akik, ha nem ez a kormány lenne, nem ott ülnének, ahol most ülnek, hanem valamelyik hipermarketben a zöldséget pakolnák, mert a tehetségükből erre futja. Meg arra, hogy a Kinizsi nevét egyé forrasszák a pornófilm forgatással, de még arra is futotta, hogy a Quaestorba toljanak egyévi ingatlanadót. Amiről persze, most kétségbe esetten kiabálják, hogy „megvan”, meg hogy „nem veszett el”! De valójában, halvány lila gőzük sincs, hogy mi van azzal a pénzzel, és hogy viszont látjuk e valaha.

Nos, ezek az emberek, összedugták a kis buksijukat, mert úgy gondolták: „Nem jól van ez így, ha az emberek azt látják, hogy van olyan képviselő, aki dolgozik a pénzéért. Mi lesz, ha majd tőlünk is ezt várják el. Nosza, hozzunk egy „frakciótörvényt”, amivel jól megtanítjuk neki, hogy ne akarjon semmit csinálni!”

És ekkor olyan történt, ami a legsötétebb bolsevik korszakot idézi – vagy talán még azon is túl megy – erőből megszavazták, hogy a képviselő nem csinált semmit. A hab a tortán, hogy erre a biciklire felült a Jobbikos, de még az álellenzéki MSZP-s képviselő is. Hogyne ült volna, hiszen akkora köztartozása van, hogy elér Kenyáig, és bár a törvény betűje szerint méltatlan a tisztségére, de a jóságos frakció mégis bizalmat szavazott neki. Hiszen nem zavar sok vizet, „ellenzékiként” eddig is mindent megszavazott és is meg is fog ezután is, és különben sincsenek ötletei, nem csinál semmit.

Szóval ezek a derék emberek a tenyerükbe köptek – pedig a tükörbe kellett volna – és azt mondták: „Megcsináltuk!” Megcsinálták, hogy továbbra se kelljen semmit csinálniunk.

No de, mi következő? Gondolnak egyet, és megszavazzák az első éjszaka jogát, vagy, hogy pellengér kerüljön a fő térre, vagy, hogy ellenzéki képviselő ne vehessen részt az üléseken. De inkább nem adok ötleteket.

A legszebb része ennek a kis történetnek, hogy a balhét az „újhússal”, dr. Kováts Sebestyénnel vitették el, akivel, Dióssi egyszerűen végigtörölte a padlót, méghozzá pofával lefelé. Csupán azért, mert új emberként, többször hangot adott annak, hogy ami Dunakeszin folyik, attól a bele kifordul. Na jó, nem így, de lényege ez volt.

Végezetül mintegy megkoronázva művüket, gyorsan leültek a számítógép elé és elküldték, a Fidesz hírlevéllé alakult, városinak csúfolt hírlevélben, hogy a képviselő nem csinált semmit azért történt mindez.

Ez tehát a zöldségesek aranykora, innen csak lefelé van. Lehet készülni a zöldséges rekeszek pakolására. Egy biztos, egyikük sem fog gerincsérvet kapni, mert ahhoz gerinc is kell.

Reszt Ibolya