Eheti zöld rovatunk mi mással, mint a hőséggel, illetve annak környezetbarát túlélésével foglalkozik. Lássuk Ildikó és családja hogyan vészeli át a forró napokat és fogadjuk meg hasznos és főként környezettudatos ötleteiket!

Itt a nyár és a meleg. És a még melegebb. És a kánikula. Egy darabig örülünk neki, aztán jön a nagy feladat, hogy hogyan éljük túl. A még nagyobb feladat pedig, hogy hogyan éljük túl, hogy közben ne használjunk feleslegesen energiát?! Az egyik kislábnyomos hírlevélben összegyűjtöttek jó néhány tippet: jókat, még jobbakat, érdemes megnézni, az ötödik oldalon van.

Jópár ötlettel a linkeltből mi is élünk, és elég hatékonyan. A múltkori nagy melegben csak a férjem volt itthon napokig, és a több napos rekkenő hőségből egy 23 fokos lakásba érkeztünk meg. El is vicceltünk rajta, hogy amíg mi nyaraltunk, ő őrizte az otthon hidegét.

Nekünk elég szerencsés a helyzetünk, mert dél-délnyugatról árnyékol bennünket az ikerház másik fele. Nyugatról egy óriási diófa vet árnyékot késő délután, így nem mindig süti a nap a házat, ami amúgy is fehér, szóval jól visszaveri a fényt. Ráadásul van szigetelés is a falon, ami 5 fokot is megfoghat az okosok szerint. Kelet felé nyitott az épület, ráadásul nálunk a nyílászárókkal gond van, úgyhogy ott a sötétítőket reggel behúzzuk. Van olyan ablak, ahol nincs függöny, oda nyárra nemes egyszerűséggel ágytakarókat teszünk fel, világos felét kifelé, hogy visszaverje a fényt, vastagot, hogy ne jusson be minden, amit az üveg mégis beenged. Hallottam olyan tippet is, hogy hőtükröt tesznek fel az ablakra, ami sötétet is csinál meg hűvöset is, ellenben nem túl környezetbarát anyagból készül.

Van egy teraszunk, kelet felé, azt úgy terveztük meg, hogy ne legyen túl alacsony, ne rekedjen meg a meleg. Átlátszó a teteje, így nyár elejétől őszig lepedők vannak alá felrajzszögezve, hogy ne süssön át a nap, a világos mégis megmaradjon. Fokokat jelent ez is. Nagyon nagy melegben fel is locsoljuk a teraszt, a párolgás is hűt, bár a vizet meg pazaroljuk vele...

Melegben mindig éjszaka főzök, olyanokat, amik akár hidegen is jók. Sokszor salátákat eszünk így, hideg sültet, ilyesmit. Meg a fritut kiviszem a teraszra, és ott sütök benne. Jó, ez nem túl környezetbarát, mert sok olaj kell hozzá, és árammal működik... Palacsinta és társai száműzve vannak a melegben a gyerekek nagy bánatára, a szilvásgombóc, tejfölös tészta viszont hidegen is jó ebéd. Gofrit is lehet a teraszon sütni.

A legrosszabb a tetőtér. Borzasztó meleg tud lenni, így nyáron amennyit lehet, lent élünk. Fent igyekszünk minél kevesebbet bekapcsolni a számítógépet, mert az is fűt. A gyerekeknek a kádba engedünk egy adag langyos vizet, időnként megfürdenek benne, akkor elvannak, ez viszont párát csinál, amitől melegebbnek tűnik a levegő.

És hát persze, napközben nem nyitunk ablakot. Reggel becsukjuk mindet, és csak akkor nyitunk, ha kint alig pár fokkal van melegebb, mint bent. Akkor viszont mindent kitárunk, amit csak lehet, egészen addig, amíg ébren vagyunk. Kereszthuzat, lámpa nélkül, szúnyogriasztóval kombinálva. Mert különben nem a melegtől nem tudunk aludni, hanem a döngicséléstől...

Őszintén bevallom, van egy mobil klímánk, hat éve vettük, még a környezettudatossági rohamaim előtt. (Akkor a túl nagy melegtől voltak rohamaim) Néha páramentesítésre is be szoktuk kapcsolni, és amikor már mindenhol elviselhetetlen, akkor egy szobába összegyűjtjük a népet, és ott hűtünk. Meg lefekvésnél. Viszonylag korán fekszenek a gyerekek, és gyakran még túl nagy a meleg, nem tudnak elaludni. Tavaly 3 este kapcsoltuk be, meg egyszer napközben, meglátjuk, idén mennyit fog menni.

Szóval összességében úgy tűnik, lényegesen olcsóbb és környezettudatosabb megelőzni azt, hogy bejusson a meleg, mint aztán kikergetni a túl sok fokot. Biztos, hogy bonyolultabb, mint megnyomni egy gombot a klíma távirányítóján, viszont ha nem nyomjuk meg azt a bizonyos gombot, azzal üvegház hatású gázkibocsájtást kerülünk el, és segítünk abban, hogy az időjárásunk ne váljon egyre szélsőségesebbé. Ez mindannyiunk közös érdeke.