Az ítélőtábla másodfokú eljárásban jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét az Opitz Nándor RepülőklubnakDunakeszi Város Önkormányzata ellen indított perében. Immár jogerős tehát, hogy érvényesnek kell tekinteni a klub és a város között 2004-ben kötött, 15 évre szóló használati szerződést, amit – az ítélet szerint is - jogszerűtlenül mondott fel 2011 őszén Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere. Hogyan hogy jutottunk ide, és hogyan tovább? Megpróbáljuk összefoglalni .

A gondok eredete és kezdete

Dunakeszinek komoly nemzetközi ismertséget és rangot hozott a több évtizedes múltra visszatekintő sportrepülés. A bajok közvetlenül csak 2011 –ben, egy önkormányzati rendelet megalkotásával kezdődtek, ami jelentős összegű díjfizetésre kötelezte volna azokat a klubokat, amik évtizedek óta dolgoztak a repülőtéren, és tevékeny szerepet vállaltak az infrastruktúra kiépítésében és fenntartásában is.

Mivel a rendelet – ahogyan azt már megalkotásának pillanatában is tudni lehetett – érvényes polgári jogviszonyt akart rendeleti úton szabályozni, ezért az Opitz Nándor Repülőklub törvényességi felügyeleti eljárást kért a Pest Megyei Kormányhivataltól. A kérdéses rendeletet a Kormányhivatal természetesen megsemmisítette, majd miután ezt a városi képviselőtestület nem vette tudomásul, a Kúria határozatban semmisítette meg.

A gondok eredete azonban nem innen, hanem az 1990-es évek végétől eredeztethető, attól az időponttól, amikor a sportrepülőtér területe – nem csak Dunakeszin, hanem más városokban is –városi tulajdonba került. Ez a döntés egy nagy önkormányzati múlttal rendelkező országban kifejezetten jó megoldás lett volna, de nem nálunk.

A 2000-es évektől a fideszes többségű városvezetés sorra hozta beruházó-barát döntéseit ingatlanok átminősítéséről, ennek következtében Dunakeszi zöldterületei egyre csak fogytak és fogytak. Mára a kb. 90 hektáros repülőtér szinte egyedül maradt, és puszta létével ingerli a beruházókat. Volt itt szó már 10 futballpálya létesítéséről, sportkomplexum építéséről, hogy más ködös tervekről (európa-falu, expó) ne is beszéljünk.

A Per

2011 márciusában a város megvonta a tulajdonosi hozzájárulását a repülőtértől, így a korábbi viszonylag zavartalan repülési tevékenység megállt. Fontos tudni, hogy bár az Önkormányzat elvileg nem tud közvetlenül beavatkozni a repülőtér működésére, gyakorlatilag vannak eszközei a repülőtér megállítására. Ez úgy lehetséges, hogy a hatósági engedélyek kiadásához szükség van a tulajdonosi hozzájárulás megadására, amit a polgármester adhat meg. Ennek hiányában a Nemzeti Közlekedési Hatóság a repülőtér engedélyeit nem tudja meghosszabbítani, papírok nélkül pedig nem lehet repülni. Ezzel a hozzájárulással – illetve ennek visszatartásával – tudta elérni a városvezetés azt is, hogy a sportrepülést súlyosan korlátozó repülőtérrendet adjon be az üzemeltető Malév Repülőklub az NKH részére.

Mivel a klubokra a repülőtér leállása mindig súlyos terhet jelent (hiszen ha nincsen repülés, akkor a klubtagok nem tudnak sportolni), ezért a polgármester így akart nyomást gyakorolni a klubokra az új, törvénysértő rendelet alapján megfogalmazott új szerződések mielőbbi megkötése érdekében. (Ezen rendelet alapján az Opitznak kb. évi 14 millió forintot kellett volna fizetnie annak a hangárnak és klubháznak használatáért, amit egyébként ő maga épített és tart fent.) Érthető, hogy a klub ezt nem fogadhatta el, már csak azért sem, hiszen volt már egy, a várossal 2004-ben kötött használati szerződése, amiben ilyesmiről szó sincs. Az emiatt indított törvényességi felügyeleti eljárásban semmisítette meg a Kúria a már említett 2011-es városi reptérrendeletet. A várost viszont ez nem zavarta: a képviselő testület, ha már rendeletet nem hozhatott, elfogadott egy határozatot, ami nagyjából ugyanazokat a fizetési tételeket írja elő a dunakeszi repülőteret használók számára.

Miután a tulajdonosi hozzájárulás megvonásával ismét megállította a repülőteret, a polgármester levelet intézett az Opitz vezetéséhez. Kifejtette benne, hogy a szerződést nem tekinti érvényesnek, másrészt pedig, ha a megállapodás mégis érvényes lenne, úgy azt felmondja. Ezért indított pert az Opitz a szerződés érvényességének megállapítására, és ezt nyerte meg most, immár jogerősen.

Mi volt eddig, és mi lehet ezután?

A sokszori bezárás és a rengeteg bizonytalanság miatt egyre kevesebben jöttek ki, és ültek be a gépekbe, a klubokból pedig megindult a tagok elvándorlása és az új növendékek is kevesebben lettek. A korábbi pezsgő repülőélet hanyatlásnak indult. A kegyelemdöfést a 2013 januárjában benyújtott repülőtérrend adta, ami jelentősen korlátozta a hétvégi motoros repülést, és minden hétvégi motoros felszállást a polgármester által kiadott egyedi engedélyhez kötött. Ez azért volt súlyos csapás, mert ezek a repülések nagyon fontosak a kiképzéshez és a teljesítményrepüléshez is. A pilóták ilyenkor a vontatásos startot gyakorolják, tökéletesítik. Az igazán nagy teljesítményű gépek nem is szállhatnak fel másképp.

Az ürügy a zajvédelem volt. Nem sokkal a zajosnak ítélt vontatások hétvégi tiltása után viszont egyszer csak minden korábbinál zajosabb gépek érkeztek Dunakeszire, amik ráadásul nem is sportrepülést végeztek, hanem a Dunakanyar fölé szállítottak fizető utasokat. Ezek tehát repülhettek. A döntés a polgármester kezében volt, aki minden légügyi ismeret nélkül, a klubok számára ismeretlen tényezők alapján egy személyben határozott arról, ki szállhat fel, és ki nem.

Ezen áldatlan állapotok közepette jött az ítélőtábla döntése, amely jóváhagyta, és jogerőre emelte az elsőfokú döntést. Bebizonyosodott, hogy az Opitz használati szerződése érvényes, és azt a polgármester a jelenlegi törvények és a használati szerződés alapján jogszerűen nem mondhatta fel.

Tehát mi jöhet ez után? Győzött az igazság, és minden mehet a 2011 előtti kerékvágásban?

Nos, ez aligha valószínű! Nemrég a városi képviselő-testület kinyilvánította, hogy a repülőtérre szeretne egy uszodát is magában foglaló sportközpontot építeni, a zöldterület megtartása mellett. Arról viszont már nem beszéltek, hogy miként lehet megtartani a zöldterületet akkor, ha több tízezer négyzetméternyi épületet és parkolót akarnak felépíteni a most még valóban zöld repülőtéren. Repülőtérről sportterületté változtatták meg a reptér településszerkezeti besorolását, számos, szakmai érvekkel megtámogatott tiltakozás ellenére. Ez azért lehetett nekik fontos, mert így a reptér felparcellázhatóvá válik, és meg lehet növelni a beépíthetőségét, így újabb épületeket – akár sportcsarnokokat is – lehet építeni a most még érintetlen területekre. Módosította a Parlament az agglomerációs törvényt is, hogy a dunakeszi repülőtér és az alagi lóversenytelep és lóversenypálya is beépíthető legyen, így az országos törvényi védelem sincsen már meg. A légügyi törvény módosítása, ami lehetővé tette az önkormányzati sarc kivetését, Dióssi Csaba egyéni képviselői indítványára ment át a Parlamenten. Világosan látszik tehát, hogy valakiknek céljai vannak a repülőtérrel, noha a polgármester mindvégig a sportrepülés megtartásáról és fontosságáról nyilatkozik.

A helyzet most már nem túl bonyolult: az Opitz 2018-ig szóló használati szerződése egyértelműen útjában áll a beépítésnek. A Malévot már nem igazán védi semmi: az ő szerződésük -- amit már az önkormányzat nyomására írtak alá – ami, (információnk szerint) 45 napos felmondási határidőről rendelkezik, így őket viszonylag gyorsan el lehet távolítani Dunakesziről, ha úgy hozza a szükség. Ha az Opitz használati szerződése érvénytelen lett volna, akkor már semmi sem állna a repülőtér beépítésének útjában. Talán nem véletlen, hogy a mezőért kiálló civil szervezetek és az Opitz klub kapja a legtöbb támadást a városvezetés részéről.

A polgármester persze mindezek ellenére mégis azt mondja, hogy szeretné megőrizni a város kincsének számító repülést, de az építési tervek hivatalos beismerése és a drákói szigorú repülőtérrend elfogadása után jogos kételkedéssel lehet fogadni szavait.

A jogerős bírói ítélet 2018 –ig megtarthatja még a mezőt az embereknek. A kérdés az, ez valóban sikerül-e, és hogy mi lesz 2018 után.

A cikk az iho.hu és a dunakeszi-hirhatar.hu korábbi cikkeinek felhasználásával készült!

A cikkhez kapcsolódóan interjút készítettünk Vámos Miklóssal, amely EZEN A LINKEN érhető el!