(Fotó: Molnár György)

Három év elteltével, Dunakeszi Önkormányzata ismét építene a repülőtérre. Ezúttal a Szijjártó Aréna kisebb változatát. Molnár Györggyel beszélgettünk.

Hírhatár: Ugyanazt a harcot kell megvívnia másodjára, három éven belül?

Molnár György: A 2013-as támadásnál ez a mostani sokkal összetettebb és rafináltabb. Elég komolyan meg kellett terveznem a lépéseket. Ami könnyebb, ennyi idő után már tudtam kikben bízhatom, mint segítség, 2013-ban senkiben nem bízhattam meg feltétlenül, most szinte mindennap föl is keresnek, és akikkel találkozom, mindenki föl van háborodva.

Hh: A repülőtérre építők egyik érve, hogy csak a saját telkét és a kilátást akarja megvédeni.

MGy: Akkor is a mező védelmére keltem, amikor tőlem egy kilométerre akartak építeni rá, és semmivel sem kisebb hévvel. 1969 óta van meg a telkünk, azóta álmom, hogy majd építek ide valamit és itt élünk. Ez 2001-ben sikerült. A repülőtérhez a szabadság érzete köt, melyet most még csak árok, de egyes tervek szerint kerítések is szabdalni fognak. Az árokásó, elkerítő gondolkodásmódon szeretnék változtatni. Mindig is szabad ember voltam. Nincs közöm a repüléshez, csak gyönyörködöm bennük, ahogyan a lovakban is. Részei a tájnak és a szabadságnak: - egyik a levegőben, másik a vágtában.

Akinek az furcsa, hogy a telkem is védem, képzeljen egy stadiont vagy lebetonozott parkolót, buszfordulót a telke másik oldalára.

Föl kell ismernünk, hogy unokáinknak is joguk van szabad mezőkön futni, labdázni, és este tücsökzenét hallgatva csodálni a csillagokat, számukra ezt nekünk biztosítani kell. Ha már van egy olyan hely, főleg két nagy város között, hogy ez adott, akkor erre vigyáznunk kell! Ezért a fényszennyezés rendbetétele is célom közel s távol. Sokan nem is tudják, hogy ez gond. Tudom, mi zajlik idehaza, tudom, mi zajlik a világban, és tudom, hogy a hasonló helyek áldozatul esnek, ha nem védjük meg őket.

Hh: Az önkormányzat részéről sokszor elhangzik, ha valaki ellenzi egy építkezés helyét, hogy fejlődés ellensége, ez persze csúsztatás, mert az ellenzőknek, soha nem az új infrastruktúrával van a baja, hanem a helyével.

MGy: Az ideális önkormányzat az, amelyik keresi a forrásokat, (eddig a miénk is jó) kidolgoz több változatot, majd azokat vitára bocsájtja. Ő maga nem ragaszkodik egy változathoz és nem azt próbálja mindenképpen ráerőszakolni az emberekre. Az ideális önkormányzat nem adja el, nem minősíti át a közterületeket a polgárok beleegyezése nélkül.

A repülőteret és a lóversenypályát városi kincsnek kell tekinteni, azt így kell megőriznünk az utókornak, ügyelve a tisztaságára természetesen.

Hh: Nagyon sokan írták alá az online petíciót, tervez-e egyéb lépéseket?

MGy: Rövid idő alatt, több mint hétszázan írták alá az interneten indított legújabb petíciót. De mivel több hasonló is fut, ezért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által engedélyezett aláírásgyűjtésbe is kezdünk, hogy minden törvényes és jogszerű legyen a részünkről. Minél több ember aláírására számítunk, amely hosszú időre megvédi a város számára a repülőtér mezejét.

Április 16-án, szombaton, 15 órára szeretném meghívni településünk és városunk minden érdeklődő polgárát, hogy a helyi képviselő és a város vezetői által Alsóra megálmodott sportkomplexum ügyéről beszélgessünk. Kérem, hogy minél többen gyertek el! Ugyanezt kérem azoktól a városi képviselőktől is, akiket Alsó további sorsa érdekel! Helyszín, a Dunakeszi Repülőtér déli oldala.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak, azoknak, akik segítettek, egyedül semmire sem mentem volna. Köszönet az aláíróknak előre is, mert a harcnak még nincs vége...

A szép tájak, a csillagos égbolt látványa, a hegyek, mezők, folyók nem a mi tulajdonaink, mi csak megőrizhetjük az utókornak. Ez az egyetlen helyes és igaz út!