![]() |
|
![]() |
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
40.000 lakos, egy megüresedett képviselőtestületi hely, jelentős Fidesz-fölény, erősödő Együtt 2014, csúnyán leszerepelt MSZP – e címszavakkal jellemezhetjük a március 24-i dunakeszi időközi választást.
Az aktuális politikai helyzetben, tekintettel a közeledő 2014-es választásokra, érthető, hogy minden időközi megmérettetést nagy figyelemmel kísér a közvélemény. Ez a választás azonban önmagában is fölvet néhány kérdést. Miért a Fidesz győzelme, ha egyébként a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek háromnegyede szerint rossz irányban mennek a dolgok? Miért végzett az MSZP jelöltje az utolsó helyen? Miért előzhette meg őt az Együtt 2014 által támogatott jelölt?
Csakhogy a 2006-os országgyűlési választáson abban a három szavazókörben, amelyből ez az önkormányzati választókerület áll, az MSZP jelöltje összesen 754, a Fideszé 612, az SZDSZ-é 184, a MIÉP-Jobbiké pedig 61 szavazatot kapott, vagyis a demokratikus baloldal akkor még 60-40 arányban verte ugyanitt a jobb- és szélsőjobb oldalt.
A jobboldalon pedig azóta sem történt jelentős elmozdulás a hét évvel ezelőttihez képest: a Fidesz jelöltje mintegy 50 szavazattal kevesebbet kapott, mint akkor, a Jobbiké kb. százzal többet. Az igazi változás, hogy az itt hét éve leadott 938 balliberális szavazatnak a demokratikus ellenzék két jelöltje most együttesen is csak jóval kevesebb, mint a felét tudta begyűjteni: 402 szavazatot. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a demokratikus oldalon 536 szavazat hiányzott, az urnák elé pedig 478-cal járultak kevesebben most, mint a hét évvel ezelőtti parlamenti választáson, akkor különösebb kockázat nélkül kimondhatjuk: a demokratikus ellenzék kudarcának legfőbb oka, hogy a korábbi szociálliberális szavazóknak most alig negyven százaléka vett részt a voksolásban.
A választást tehát ismét nem a Fidesz nyerte meg, hanem a demokratikus ellenzék veszítette el.
Abban, hogy ez így történt, tetten érhető az a kettős kiábrándultság, ami napjaink szavazópolgárait jellemzi. Kiábrándultak a Fideszből, amely kilátástalan zsákutcába kormányozta az országot, de kiábrándultak a demokratikus ellenzékből is, amely mindeddig képtelennek bizonyult olyan alternatívát állítani, amelyről elhihető, hogy a 2014-es választáson vereséget tud mérni a jelenleg kormányzó jobboldalra.
A Fideszt pokolba kívánó választók emiatt elvesztették a hitüket abban, hogy képesek lehetnek irányítani a sorsukat – voltaképpen az aktuális hatalom és demokratikus ellenzéke együttesen degradálta tehetetlenné és beletörődővé őket, olyanokká, akik hihető alternatíva híján hagyják sodortatni magukat.
A múlt vasárnapi választásnak pedig alighanem ez a legfőbb tanulsága. A korábbi támogatóinak felét elveszítő Fidesz 2014-ben könnyedén legyőzhető, ha vele szemben a demokratikus ellenzék pártjai, erőiket egyesítve, konszenzusra törekedve, kellő helyismerettel, pszichológiával közös jelöltet támogatva és esetenként egymás javára lemondva mozgósítani tudják a 2006-ban még az MSZP-re és az SZDSZ-re szavazó 2,7 millió választópolgárt.
Egyre világosabban látszik, hogy ennek az ellenzéki egységnek három politikai erő: a közvélemény-kutatások szerint legerősebb és társadalmilag leginkább beágyazott MSZP, a kormányzóképesség nimbuszától övezett, és helyzetét vasárnap ismét megszilárdító E14-PMP és az Orbán-rendszert legkövetkezetesebben elutasító, legszervezettebb, és a pácini, vámosszabadi és pusztaszabolcsi időközi választásokon váratlanul nagy sikert arató Demokratikus Koalíció józan kompromisszumokra épülő együttműködése a záloga.
Ha ez a három párt képes önmagát legyőzve, a kicsinyes belső ambíciókat letörve megállapodni és a 2014-es választásra reális és hihető kibontakozási programot kidolgozni, akkor – a gyorsan eljelentéktelenedő, és a megsemmisülés vagy a Fidesz segédcsapatává züllés között választani kényszerülő LMP kivételével – valamennyi ellenzéki politikai pártot és civil mozgalmat maga köré gyűjtve meg tudja teremteni a demokratikus ellenzék Fideszt legyűrő egységét. Ha nem, a Fidesz és rendszere évtizedekig a nyakunkon marad, romba döntve az 1989-90-es rendszerváltáshoz fűzött minden reményt.
Soha még ekkora nem volt az ellenzék felelőssége.
Nagypál Anikó Fotók: marabu, online-kerdoiv.com, dunakanyarregio.hu
|
|
|
|