Levében reagált megkeresésünkre Benkő Tamás a repülőtéren kialakult helyzettel kapcsolatban, amit, mivel mifelénk a szerkesztő nem cenzor ellentétben a közpénzen fenntartott médiumokkal, kérése szerint teljes terjedelmében leközlünk.

De mivel a Képviselő Úr, levél olyan részét is megkívánta osztani a nyilvánossággal, ami nem szokás, ezért kénytelen a szerkesztő ezen hasábokon reagálva eleget tenni a Képviselő Úr nem túl sportszerű kérésének.

Először is had kezdjem azzal, hogy legutóbb a város méltán népszerű vendéglátóegységében még tegeződve váltunk el. Mivel a mi köreinkben a „csendőr pertu” nem szokás, ellentétben a fideszes városvezetés által alkalmazott kommunikációval, maradjunk a magázódásnál.

Azt írja Tisztelt Képviselő Úr hogy „szerkesztőségük már az elküldött kérdések megválaszolása nélkül is határozottan állít a címben”. Egy újság, mióta újságírás létezik, igyekszik olyan címeket adni a megjelentetett írásoknak, amivel felkelti az olvasói figyelmét, valamint az írás lényegét emeli ki. Ebben az esetben, egy igen hiteles személy beszámolójából lett kiemelve címként, egy ön által elmondott mondat. Ezt a szerkesztő az egész beszámoló legérdekesebb és lényegesebb részekének ítélte meg, ezért lett címként kiemelve.

A hallgattassék meg a másik fél elve, lapunknál, mint ahogyan ezt a jelen írás is tanúsítja, mindig is működött és működni is fog, mert amint azt az elején említettem a mi köreinkben a szerkesztő nem cenzor. Ám azt magam is tapasztaltam, hogy Ön és képviselő társai, csak mikrofonállványoknak szeretnek nyilatkozni.

Az illusztráció, mint ahogyan azt a neve is sugallja, nem a valós állapotot akarja bemutatni hanem, mint ahogyan az is szokás a sajtóban, a szöveget hivatott képileg kísérni, megkönnyítve ezzel az olvasó elképzelését. Ha ezt valaki készpénznek veszi, az olyan, mintha egy cikkhez rajzolt karikatúrát próbálna valóságként értelmezni. Vagy azon akadna fenn, hogy a tévé stúdióban, nem is voltak mögötte piros kockák a falon, sőt fal sem volt csak egy zöld vászon, az adásban pedig látta maga mögött a piros kockákat és a zöld vászon sem látszott.

Mindazonáltal a Képviselő Úr, úgy reagált megkeresésünkre, mintha nem értené, hogy miről is van szó. Mintha nem erről szólna a disputa, most már hetek óta a városban. Az általunk feltett kérdésekre, a cikk értő olvasását követően, nem nagy nehézséget okozott volna válaszolnia. Ám ezt sajnos nem tette meg, kérdéseinkre, habár kellően tömörek és lényegre törőek voltak, nem adott egzakt válaszokat, sőt semmilyen válaszokat nem adott, csupán úgy tett, mintha nem érten miről van szó. A harmadik kérdésre leírtakból viszont kiderül, hogy pontosan tudja mire vonatkozott az előző két kérdés. A válaszok helyett egy emlékezetből felidézett beszélgetést írt le „válaszként”, amit egyébként közzé tett egy közösségi oldalon is.

Ezért joggal éltünk címünkben azzal az újságírói fordulattal, miszerint azt emeltük ki, amit nem tett meg, vagyis Ön nem cáfolta, Molnár György állítását az általunk feltett kérdések alapján.

Engedje meg, Tisztelt Képviselő Úr, hogy egy példán keresztül szemléltessem a hogyan is néz ki egy cáfolat:

A cáfolat:

- Ki és milyen házakat tervez építeni? (ti. a lovin, mint az az általunk írt levélből is kiderül)

- Tudomásom szerint senki nem tervez a lóverseny pálya jelenlegi területére lakóházakat építeni, de az Önkormányzat biztosan nem.

(FIGYELEM! A fenti párbeszéd nem történt meg, csupán a példa kedvéért került leírásra.)

Végezetül nem azt nevezném hangulatkeltésnek, ha a sajtó próbálja az igazság szeleteit összerakni, feltárni az eltitkolni kívánt dolgokat, sokkal inkább nevezném hangulatkeltésnek, ha a városinak álcázott párthírlevélben a gyanútlan olvasót traktálják hazugságokkal.

Eme rövid kommentár után következzen tehát a Képviselő Úr levele változtatás nélkül:

T. Cím!

Ma délután 14:36-kor küldött levelét, majd az alapján Molnár György alsói lakótársam mai Facebook-bejegyzését elolvastam, kérdéseire lentebb igyekszem válaszolni.

Tekintettel a www.dunakeszi-hirhatar.hu honlappal kapcsolatos tapasztalatokra, ragaszkodom levelem (ezen bevezető és a lenti rész) változtatás nélkül, teljes egészében való közléséhez.

Üdvözlettel:

Benkő Tamás

önkormányzati képviselő

T. Szerkesztőség!

Elektronikus levélben fordultak hozzám, amelynek tárgya: „Házak épülnek a reptérre?”

A levél bevezetőjében idézik Molnár György Facebook-on közzétett állítását, amely szerint én azt mondtam neki, hogy „ha nem sportközpont lesz a lovin, akkor házak”.

Ezt követően három kérdést tesznek fel, idézem:

„Ki és milyen házakat tervez építeni?

Hány ház épülne a területen?

Magáncélú, vagy önkormányzati beruházásról van szó?”

Szeretnék egzakt válaszokat adni megkeresésükre, noha a levél tárgyában foglaltak („reptér”), valamint a lakótársammal tegnap este folytatott beszélgetésemből az ő emlékeire hagyatkozva felidézettek („lovi”), majd a megkeresésben megfogalmazott elnagyolt meghatározás („területen”) alapján a kapott kérdések sajnos nem elég konkrétak.

Válaszaim elsőre így körülbelül olyanok, amilyenek a kérdések:

„Ki és milyen házakat tervez építeni?”

– Hol?

„Hány ház épülne a területen?”

– Melyik területen?

„Magáncélú, vagy önkormányzati beruházásról van szó?”

– Amennyiben a tervezett sport és közösségi-kulturális célú létesítményre vonatkozik a kérdés: önkormányzattal közös egyesületi beruházás pályázati forrásból.

Annak érdekében, hogy feleslegesen ne raboljuk sokáig egymás idejét, megpróbálom mégis kitalálni, mire kíváncsiak. Ámbár a www.dunakeszi-hirhatar.hu oldalra annak tanúsága szerint ma 15:50-kor felkerült írásuk alapján egyértelműnek tűnik, hogy szerkesztőségük már az elküldött kérdések megválaszolása nélkül is határozottan állít a címben valamit (idézem: „Ha nem lesz sportközpont, akkor házak lesznek a lovin!”), amit aztán a cím alatti illusztrációjuk azonnal kvázi megcáfol, hiszen azon a repülőtér délnyugati sarkára illesztve látható valami lakóövezet-féleség.

J

Azt gondolom, a „hallgattassék meg a másik fél is” elve alapján ebben a témában a következő korrekt lépés kizárólag az lehet, ha Molnár úr állításával kapcsolatban én is felidézem 4-5 perces könnyed hangvételű beszélgetésünk ide vonatkozó részét. Mindez – ha nem is szóról szóra, de lényegét tekintve – tartalmilag így hangzott:

„(…)

MGY: – Tamás, kell még az a szavazás? Végig akarod vinni ezt a harcot?

BT: – Gyuri, ez részemről nem harc. Ez demokrácia. Évek óta azt hajtogatod, hogy Alsónak csak a 2%-a, aki a reptér szélére akar sportpályát. Én az itt lakók többségi véleményére vagyok kíváncsi, döntsék el az alsóiak, hogy itt épüljön meg a tornacsarnok vagy a város más pontján. Akkor lesz tiszta a lelkiismeretem, ha a megkérdezésükkel döntünk egy ilyen nagy horderejű kérdésben.

MGY: – Tamás, itt nem fog megépülni soha semmi, mert az emberek nem akarják, már döntöttek! Alsón nem lesz soha semmilyen építkezés, ha belehalok, akkor sem! Sem a reptérre, sem a lovira, ami egyébként jó ötlet, de mégis inkább maradjon az is érintetlen! Elszánt vagyok, ismersz, láthatod!

BT: – Korábban Te is jó ötletnek tartottad a starthelyet, amelyről területcserével a lovi valószínűleg lemond…

MGY: – Igen, mert bár fontos nekik, de a benti terület, ami pedig a városé, még fontosabb. Nem tudják, melyik ujjukba harapjanak, és csak ezért mondanak le erről a részről. Hosszasan beszéltem a minap B. Antallal, nagyon fárasztó volt, ilyen fárasztó beszélgetésem talán még soha nem volt…

BT: – Azt is elmondta, hogy amikor 4-5 héttel ezelőtt a reptéren sétáltam vele s találkoztunk veled is, milyen ügyben voltunk ott?

MGY: – Azt mondta, hogy a kerítésépítésről beszéltetek, s hogy a starthelyre szerettél volna óvodát.

BT: – Így volt. Na, látod, ha pedig lemondanak a starthelyről, akkor már valami olyan dolog kerüljön erre a területre, amit az itt élők közül sokan ki tudnának használni, és abszolút nem zavarja se a repülősöket, se a lovasokat. Inkább épüljön oda a tornacsarnok, minthogy később esetleg majd valamelyik építési vállalkozó lakóövezetet akarjon oda létesíteni, az utóbbi időben nagyon megszaporodtak a házépítések Alsón.

MGY: – Itt Alsón nem lesz többé semmilyen építkezés, azt garantálom!

(…)”

Molnár György a beszélgetésünk egy részletét a szövegkörnyezetből kiragadva, nem a valóságnak megfelelően adta vissza, és ezt sajnos már nem először teszi. Méltatlannak érzem, noha nem lep meg, hogy az Önök honlapja ezt készpénznek veszi és egy ilyen félinformációt hangulatkeltésre használ fel.

Üdvözlettel:

Benkő Tamás