A kuruc mozgalom és Rákóczi Habsburg ellenes szabadságharca a XVII. század végi és a XVIII. század eleji magyar történelem fájdalmasan szép időszaka. A végül kudarcba fulladó két nagy történelmi vállalkozás kiinduló pontja a történelmi Magyarország Felvidéknek nevezett területe, irányítóik családjainak származási helye volt.

Ide látogatott el a Széchenyi István Általános Iskola ötven hetedik osztályos diákja, hogy kísérő tanáraikkal és szállásadó-idegenvezetőjük szakavatott és felkészült irányításával bejárja a két fejedelem életútjának néhány jelentős állomását. Jártunk természetesen Késmárkon, Borsiban és Kassán, vagyis Thököly és Rákóczi születési és nyughelyén. Felemelő érzés volt, amikor a Himnusz eléneklésével és az itthonról hozott koszorúk elhelyezésével róhattuk le tiszteletünket sírjaiknál és emléktábláiknál.

De a történeti emlékhelyek felkeresésén túl a térség természeti szépségeire is rácsodálkoztunk.  Hegyi túrával próbáltuk bevenni Murány várát, dideregtünk és ámuldoztunk a Dobsinai jégbarlangban, s - kissé ázottan - végül kitaláltunk a Szádelői völgyből is. Szepes vára pedig a várlátogatások közül marad különösen emlékezetes számunkra.

Az ötnapos kirándulás során a bázisunk egy teljesen magyar nyelvű kis faluban Jabloncán volt. Itt nemcsak a sűrű napi programok okozta fáradtságot pihenhettük ki, hanem házigazdáink még bográcsban és kemencében készült  finom vacsorával is vártak bennünket.

Mindenhol roppant kedves és előzékeny fogadtatásban volt részünk. Lelkesen, türelmesen, sőt olykor humorosan kalauzoltak végig magyar nyelvű vezetőink a különböző kiállításokon. De a kedvünkért nyitották ki a betléri kastély lezárt földszintjét, vagy a késmárki templomot, ahová épp ebédidőben érkeztünk. S barátságos kiszolgálásban volt részünk azokon az elárusító helyeken is, ahol nem beszéltek magyarul.

Jól éreztük magunkat, erről tanúskodnak a napi programokról készült naplóbejegyzések, amelyek persze minden alkalommal a lényeget ragadták meg az adott nap eseményeiből: „Rozsnyón közös fotót készítettünk Kossuth Lajossal”, vagy „Lőcsén együtt ebédeltünk a főtéren a galambokkal”. Az utolsó estén pedig egy tréfás vetélkedőn mértük le, hogy ki, mit őrzött meg az emlékezetében.

Elutaztunk Podolinba is, Németh Kálmán fóti fafaragó mester szülőhelyére. Ezzel a látogatással próbáltunk jelképesen hidat húzni saját jelenlegi szűkebb lakóhelyünk és egy a térben és időben egyaránt távoli világ közé, hogy mindannyian megéljük és megértsük: a határok lebonthatók.

Hiszen ezt a felejthetetlen kirándulást is egy olyan pályázatnak köszönhettük, melynek címe: Határtalanul.

Tószegi Attila,

kísérő tanár