Mondok valamit, de titok. Tehát ne mondjátok el senkinek.

Nincs semmilyen identitásom.

Nem vagyok magyar, mert nem tudom mihez kötni.

Tudok pörköltet főzni, gulyást még bográcsban is, matyó mintát is hímzek- ráadásul szépen, tudok pulcsit kötni, bár azt a norvégok jobban csinálják. Jól beszélek a nyelvünkön, azt hiszem, meglenne a középfokúm és viszonylag helyesen írok. Szeretem a pálinkát, ismerem a borvidékeket, fel tudom sorolni a 19 megyét.

De nincs meg a feeling, hogy magyar vagyok! És mi az, hogy nekem most rá kellene ébrednem arra, hogy az vagyok?

Nincs rend az országban. Nem átlátható a gazdaság. Nem tudjuk, hogyan működik a pénzpiac, mi az offshore, miért marad kevesebb a zsebünkben évről évre, mi van a zöldségben, amit megeszünk, miért van a 12- es karika a tévéképernyőn, ha a 3 éves is nézi a valóság show-t, mi elől menekülnek a szírek és nem szírek.

Na ezért akarunk most hirtelen magyarok lenni és bezárni magunkat egy dobozba, ahogy a Hitler is be akarta zárni egy dobozba a Germán Birodalmat. Minden nagy uralkodó vagy államember megpróbálta begyömöszölni a népét a dobozkájába, de a világbékéhez vezető utat még senki nem találta meg/ki.

Egyébként meg anya vagyok! Nem a legjobb, de figyelem a fiam hangulatát. Pont úgy, ahogy a többi emberét.

Értitek?

Hétköznapi Hősök