Sokan, nagyon sokan ismerték a Casalgrande tér sarkán álló kis trafikot, és benne a mindig jó kedélyű Jánost. Megszokták hogy 1993 óta minden nap kinyit, megvehetik tőle  cigarettájukat, az újságot, apróbb trafikárukat.

Kádár János Erdélyből települt Magyarországra még a rendszerváltás idején. Azt gondolta az otthonából, ahol magyarként még az általánosabbnál is nagyobb elnyomásban volt része, egy jobb szabadabb világba érkezik, ahol nemzettársként könnyebben be tud majd illeszkedni, és méltán gondolhatott arra, hogy abban az országban, ahol a létező diktatúra is a szebbik arcát mutatta, az új, demokratikus világban a munka, a szorgalom, és a tehetség válik egyedüli fundamentummá, ha az ember boldogulni akar.

Húsz év után elvesztette a maradék illúzióját is.

Miközben beszélgetünk, és árad belőle már –már beletörődő hangon a panasz, sorra jönnek a vásárlók, a gyors kiszolgálás után megállnak kicsit. Van aki egy együtt érző tekintettel, fejbiccentéssel jelzi szolidaritását, de van aki beszédbe is elegyedik vele, sajnálkozik, érdeklődik leendő sorsa iránt. Egyvalamiben mindenki egyetért függetlenül attól, hogy Magyar Nemzetet, Magyar Hírlapot, vagy Népszabadságot, Népszavát csap a hóna alá: Nem jól van ez így!  Egy embert aki húsz éve nap-nap után tisztességgel végezte a munkáját, eltartotta családját, munkát adott még egy embernek,most megfosztották mindettől.

Pályázott, beleadott mindent, tekintélyes kis anyagot mutat nekem. Miután saját maga húsz év tapasztalattal a háta mögött megalkotta a vázát a pályázatnak, az már látszott az üzleti tervből – akkor még 4%-os árréssel kalkulált – jóval nehezebb dolga lesz mint eddig, de nem tántorodott el! A húsz év alatt többször került a padlóra, kétszer is kirabolták, mégis talpon maradt. A tervet átnézte több szakember, véleményezte a könyvelője, javította jogásza, és mindegyikük egybehangzó véleménye alapján bízott a folytatásban. Korrekt pályázati feltételek mellett, tisztességes elbírálással nyerhetett volna, de erre a kiütésre nem volt felkészülve, és ezután nincs felállás.

Keresi még az okokat, miért történt ez vele, hogyan lehetséges az, hogy pont az a politikai oldal, akikben bízott, amelynek kormányzásához annyi reményt társított, fossza meg jogaitól, és ejti foglyul az egész nemzetét.

Mit hoz számára a jövő? Nem tudja még, de nem bízik többé már a szabad vállalkozásban, a tulajdon védelmében, még az is felmerült benne hogy huszonhárom évvel az otthona után, elhagyja a hazáját is.

Kádár János egy áldozata a három éve hatalomra került rezsimnek, amely egyre abszurdabb intézkedéssekkel ássa meg  saját szociális sírgödrét , de előtte azokat lökdösi bele akiknek a hatalmát köszönheti. Sokan vannak, és bár egy részük még jobban hisz a propagandának, mint a tulajdon szemüknek, a létre jött „nemzeti” dohányboltok számukra is mindennapi emlékeztetőként köztünk maradnak.