Ma egy éve, hogy a dunakeszi választók újabb 5 évre bizalmat szavaztak a Fidesznek és Dióssi Csabának. Egy év után elérkezettnek látom az időt a számonkérésre. A sokadjára beígért tanuszoda füstbe ment terve nem meglepő sajnos. Nem emlékszem olyan választásra, ahol nem szerepelt volna strandról vagy uszodáról szóló ígéret, hiába. Strandra, de inkább árvízre emlékeztető állapotokkal a Tóváros és környékén találkozhatunk csupán, az ott lakók legnagyobb bánatára. Az állandósult vízelvezetési nehézségekkel ugyanis változatlanul nem sikerült megbirkóznia a városvezetésnek. Dióssi Csabának polgármesterként és korábban országgyűlési képviselőként sem sikerült a Dunakesziek érdekében tenni a dolgát. 5 év telt el, amely 5 év a megnövekedett helyi adókról és az értelmetlen költekezésekről szólt. Hiába volt egyidejűleg polgármester is, mégis a segédkezet nyújtott ahhoz a parlamentben, hogy kivéreztessék az önkormányzatokat, amelynek hála, ma könnyelműen mutogathat a központosított állami irányítás hibáira. Sorolhatnám a bűnöket, hibákat. Kérdezhetnénk, hogy miért kapott egy év alatt közel 8 millió forintot a Kinizsi, vagy miért kellett 400 milliót költeni a főtérre, miért kellett mindezek mellett kb. négyszeresére emelni az építményadóvá keresztelt ingatlanadót, de ezeket én már megkérdeztem. A választókon a sor, hogy szintén megtegyék ezt.

Egyet azonban nem tudok, és nem is akarok kikerülni, vagy nem megkérdezni. Hol a Quaestorra bízott közel 600 millió forint, hol van a dunakeszi emberek pénze?

Máig nem tudjuk, hogy miért pont erre a pénzintézetre esett a választás, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy mikor kapjuk vissza, mikor kapja vissza Dunakeszi a pénzét.

Erre várom a polgármester válaszát.

Rónai Sándor