Mivel a zeneiskola volt igazgatóját Farkas többször belekeverte a kialakult helyzetbe, ezért most a Dunakeszi Hírhatáron reagál az Őt ért vádakra, írását változtatás nélkül leközöljük!

Tisztelt Olvasók, Kedves Növendékek, Szülők és Kollégák!

Nem kívántam nyilvánosan véleményt mondani a dunakeszi művészeti iskola igazgatója és az iskola tantestületének ügyében, de mivel már több alkalommal is meg lettem szólítva az újságok hasábjain és internetes fórumokon Farkas Pál által, most már úgy érzem kötelességem a növendékek, szülők és kollégáim miatt is reagálni.

Szeretnék kizárólag csak a tényekre hagyatkozni.

A tények:

1. A Polgármester úr közleményében az jelent meg, hogy „… Farkas Pál… aki a korábbi igazgató dr. Ruszinkóné Czermann Cecília biztatására jelentkezett az igazgatói állásra.”

Én nem hívtam a művészeti iskolába  igazgatónak Farkas Pált. Akinek én szóltam, az  sok éven keresztül vezetett zeneiskolát Pest megyében. Kiváló szakember és országos szinten is felelősséggel képviseli a zeneiskolákat. Ő a pályázat beadása előtt kapott egy sokkal, jobb infrastruktúrával rendelkező budapesti zeneiskolába is felkérést, és azt választotta. Amikor ezt Farkas Pál megtudta, benyújtotta pályázatát. Miután kiderült a végzettsége, a tantestület felhatalmazásával megkértem, hogy lépjen vissza. Ő ezt megígérte, majd nem tette meg.

2. Farkas Pál végzettsége: általános iskolai énektanár. A képzést végző főiskola igazolása szerint a végzettség nem megfelelő alapfokú művészeti iskolában való tanításra. Az EMMI ennek ellenére kinevezte.

3. Nem akarok igazgató lenni, ha akartam volna, 2013-ban beadom a pályázatomat. Nem tudom értelmezni az alábbiakat: „Az akkori intézményvezetés társasága úgy akart pozícióban maradni, hogy az akkori igazgató nem pályázik, és ha nem jelentkezik senki sem, tovább tud maradni, amíg helyette valaki közülük nem tudja átvenni a posztot.”

 Ha valaki „közülük” pályázni akart, az megtehette volna, miért kellett volna nekem ehhez nem beadni a pályázatomat és mégis maradni tovább???

4.Nem vettem részt azokon a megbeszéléseken, amelyeken a tantestület az új igazgató személyét értékelte. Így nem is utasíthattam őket, hogy nemmel szavazzanak. (A szavazás egyébként is titkos). A felvetés is értelmetlen.

5.  A zeneiskolába mindig is túljelentkezés volt. Az, hogy Dunakeszi lakossága az utóbbi néhány évben 30ezer főről 41 846 (2015. jan. 1.) főre növekedett nyilvánvalóan nem csak az óvodákban, általános iskolákban éreztette hatását, hanem a művészeti iskolában is. Aki ezt nem látja át, az téved, és téves következtetéseket von le, ahelyett, hogy valóban a probléma megoldásán dolgozna.

6. Jelenleg 33 (én ennyit számoltam össze) pedagógus tanít az iskolában. Ebből 24 tanár rendelkezik határozatlan (végleges) idejű kinevezéssel., akik közül négyen az elmúlt két évben kerültek az iskolába. A 24 főből 12-en írták alá azt a levelet, amelyre Farkas Pál hivatkozik a cikkben, hogy a tanárok többségének támogatását tudja maga mögött. Azért én nem nevezném „csendes többségnek” őket. Annyit tudni kell, ha valaki óraadóként megbízási szerződéssel dolgozik az iskolában, az bizony ki van szolgáltatva az igazgatónak. Martikán Erika esete bizonyítja, hogy jogos a félelmük. Az a 9 óraadó, illetve helyettesítő kolléga, aki aláírta az igazgatót támogató levelet, nem biztos, hogy valóban úgy is gondolja. Arról már nem is beszélve, hogy iskolai iktatószámmal, pecséttel ellátott levél, amelyet többnyire a vezetőség személy szerint egyenként megkeresve a kollégákat íratott alá, mennyire lehet független vélemény.

7. „Új jogi környezetben kell irányítani az intézményt. Sokkal nagyobb számonkérés, a szabályokat sokkal jobban be kell tartani, követni kell a jogszabályokat. Azok a kollégák, akik csipkerózsika álmukat alusszák, a régi rendszert igénylik, álomvilágban élnek.”

Ennek a mondatnak sincs információ tartalma. A jogszabályokat nem „sokkal jobban”, hanem mindig is be kellett tartani. Mik, azok az új követelmények és a kollégák hogyan nem felelnek meg azoknak??? Reméljük, csak jön egy herceg, aki felébreszti „a csipkerózsika álmukat alvó kollégákat.”

 a cikk a hírdetés után folytatódik

8.” Az elmúlt két évben nagyon sok fejlesztést hajtottunk végre, számos újdonságot vezettünk be, ami időszerű volt.”

Jó lett volna, ha legalább egy konkrét dolgot leírt volna igazgató úr, mert így sosem tudjuk meg, mire is gondolt.

Ami valójában történt (a teljesség igénye nélkül):

1. a.      Gyakorlatilag megszűnt a 11éve működő színjátszó szak.

 Azt az 5 színjátszós diákot, akik jelenleg a művészeti iskola növendékei, nem nevezném szaknak. Martikán Erika viszont a művészeti iskola keretein kívül fizetés nélkül foglalkozik azzal a 34 növendékkel, akik az előző tanévben még a művészeti iskola diákjai voltak. Ezek után nem értelmezhető számomra igazgató úr következő mondata: „csak az intézmény szakszerű irányításával foglalkozom, a művészetért, és a gyerekekért dolgozom.”

1. b.      Megszűnt a szimfonikus zenekar, megszűnt a vonós zenekar.

A következő állítás nem igaz. „Hivatalosan szimfonikus zenekar nincs az intézményben, mivel az alapító okiratunkban sem szerepel.” 2012-ben még szerepelt zenekar néven. Természetesen ebbe beletartozik minden fajta zenekar (vonós, fúvós, szimfonikus, ütős, gitár stb. is), nem beszélve a pedagógiai programról, amely szintén tartalmazza a zenekari órákat. De ha nem volt zenekari óra az iskolában, akkor igazgató úr kiknek tartott zenekari órát 2013 októberétől egy éven keresztül? Ráadásul az Oktatási Hivatal állásfoglalása alapján az énektanári végzettség nem  ahhoz, hogy zeneiskolában gyerekeknek zenekart vezessen.

A szimfonikus zenekar jelenleg is van, csak sajnos nem a művészeti iskola keretei között, hanem alapítványi formában, mert a gyerekek még mindig ragaszkodnak a tanáraikhoz.

1. c.        Megszűntek a tanári koncertek.

Igaz, vannak helyettük a Váci Szimfonikusok hangversenyei. Megjegyezném, ilyen alapon még számos kiváló zenekart meghívhatna a város.

1. d.      És megszűnt a jó hangulat az iskolában.

 A tanári kar kettészakadt, így az iskola alapításától kezdve megszokott családias hangulat sincs már jelen az intézményben.

Én azt gondolom, hogy egy iskola működésének milyenségét a mindenkori igazgató határozza meg. A vezetési stílusa, a konfliktuskezelő képessége, a szakmai hitelessége. Nem ahhoz kell bátorság, hogy valaki ne mondjon le. Bátorság ahhoz kell, hogy átlássa a helyzetet, a várható következményeket és valóban a gyerekek érdekeit szem előtt tartva akár fel is álljon az igazgatói székből. Az „oszd meg és uralkodj” vezetési stílus nem jó megoldás egy iskolában.

1. Az iskola múltját dokumentáló fotók, tablók az igazgató kérésére lekerültek a falakról, kikerültek a vitrinekből, mintha meg nem történtté szeretné tenni az iskola eddigi eredményeit, programjait, a gyerekek szerepléseit.

.

1. Farkas Pál megszüntette az iskolát támogató alapítvánnyal az együttműködést és meg sem próbált az új kuratóriumi tagokkal egyeztetni. A kollégákat utasította, hogy semmilyen formában nem vehetik fel az alapítvánnyal a kapcsolatot. A növendékeknek megtiltotta, hogy az alapítvány rendezvényein szerepeljenek. Az iskola honlapjáról egyeztetés nélkül levette az alapítvány beszámolóit. Ezek az intézkedései - amellett, hogy ellentétesek az iskola érdekeivel -, törvénytelenek is.

1. Ami számomra elfogadhatatlan és teljességgel etikátlan: 2014 szeptemberétől pályáztatás nélkül, törvénytelenül határozatlan idejű kinevezéssel vett fel a folyamatban lévő büntetőperben mellette tanúskodó zenekari tagot.(Váci Szimfonikus). Pályáztatás nélkül csak abban az esetben lehet pedagógust kinevezni, ha az iskola folyamatos működése veszélyeztetve lenne. Erről szó sem volt!!!!!! Akkor miért is és hogyan történhetett ez?????? És miért nincs következménye???

Végezetül:

Nekem ez az iskola fontos volt diákként, tanárként, igazgatóhelyettesként, majd 21évig igazgatóként, és nagyon fontos most is. Büszke vagyok arra, hogy a dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskolát az ország legjobb iskolái között emlegetik, hogy 2005 óta a zeneoktatáson kívül tánc-, képzőművészet és színjátszás szakok közül is választhatnak növendékeink. Az alapfeladatokon túl a tantestület, a szülők emberi- és szakmai támogatásával, a város vezetés, az iskolák és közművelődési intézmények összefogó segítségével olyan programoknak teremtettünk hagyományt, amelyek a szakmai elismeréseket is kivívta.

Szeretném megnyugtatni a szülőket, hogy a művészeti iskolában jelenleg is kiváló tanárok dolgoznak, akik hivatástudattal, lelkiismeretesen, kiváló szakmai tudással végzik munkájukat és nem azzal töltik az idejüket az iskolában, hogy egymással veszekedjenek.

Kívánom a jelenlegi vezetésnek, hogy ismerje fel ebben a tantestületben rejlő lehetőségeket, találja meg a hangot velük. A magasra helyezett léc átugrása helyett, ne kényszerítse őket a léc alatti kullogásra, mert a művész emberek valóban érzékenyen reagálnak ilyen helyzetekre.

Köszönöm figyelmüket.

Ruszinkóné Czermann Cecilia

Címzetes igazgató