Helyesbítés: A szobrász Skripeczky Ákos és nem Skripeczky István aki tényleg a téma „szakértője” hiszen orosztanár.

Mi történne akkor, ha történészek és ókortudósok hozzáfognának egy emlékmű megtervezéséhez és megépítéséhez, csupán azért, mert láttak már olyat?  Gyanítom, semmi jó! Esetünkben ugyanez történt, csak fordítva. Egy szobrász és egy volt katonatiszt tévedt a történelemtudomány talajára, amiből aztán kisült egy minden tudományosságot mellőző zagyvasághalmaz, egy „történelemhamisítás”.

A Dunakeszi Polgár legújabb számában megjelent „Atilla nagykirály” című cikkről van szó, amit Skripeczky István és Szombat István jegyez. A „művüket” rögtön az unásig elcsépelt „történelemhamisítás” frázisával kezdik, amit azokra szokás mostanság rásütni, „nemzetinagymagyarilag”, akik kétségbe merik vonni Attilát, a Hun-magyar rokonságot, és nem hiszik el, hogy Jézus magyar pártus herceg volt a Szíriuszról, – mert hát a Szíriuszon is magyarok élnek – de semmiképpen nem zsidó!

Történelemhamisítás

A két önjelölt történészünk, rögtön az Attila név „etimológiájával” kezd.

„Egy VI. századi, Iordanesz nevű történetíró még Atilla nevének írásmódját is megváltoztatta, ő írta előszö két t-vel és egy l-el.” Írják a szerzők.

Az Attila nevet Jordanes, mivel ő maga is gót volt, a gót „atta” szó kicsinyítőképzős változatából vezette le, melynek jelentése atyácska, amivel a hun fejedelem gót származását próbálta bizonyítani. (Az „Atilla” egyébként a névnek az eredeti, kiejtést tükröző írásváltozata.) Vagyis Jordanes művének, a De origine actibusque Getarumnak (A geták eredetéről és tetteiről, a művet röviden csak Getica néven emlegeti a tudomány) semmi köze nincs a hun-magyar erőszakos rokonításhoz. A szerző ebben a művében a valóságot rendre keveri a mesés történetekkel. A középkori magyar krónikások, beleértve Antonio Bonfinit is, átvettek Jordanestől egyes történeteket, például a csodaszarvas-legendát, s Attila hármas koporsóba temetésének motívumát. Tehát ha valaki hamisítással vádolható, mint ahogy azt szerzőpáros teszi, ebben az esetben a középkori krónikások.

Attila, a megváltó

Ezek után szerzőink egy mozdulattal sutba dobják Jordanest és egy másik szintén vitatott jelentéssel magyarázzák a nevet, de tőlük megszokott módon, ezt is jelentősen elferdítve. Íme: „Az eredeti írásmód szerint Atilla nevének jelentése ugyanis: az életet adó élet vize.”

Az Attila név magyarázatára valóban van egy vízhez kapcsolódó jelentés, de sokkal profánabb, mint ami a két cikkíró fantáziájában él. Az Attila név gót eredetét több nyelvész is vitatta, köztük Rásonyi László turkológus is, aki szerint a név török, eredeti alakja „Etil”. Ez a Volga, később a Don folyók török neve volt. Az Etilből lett az Etele, majd Atila névalak, amely a gót származás tévhite miatt vált Attila helyesírásúvá.

Itt el is jutunk egy huszáros vágással ahhoz, hogy hun fejedelem és családja keresztény volt.

„Az élet vize kifejezés pedig Jézus szavait idézi. Atilla tehát ezért kapta ezt a nevet szüleitől, mert „Jézushitűek” voltak. (A korabeli sírokban talált keresztek is ezt igazolják)”. Olvasható az írásban.

Ez körülbelül olyan, mintha azt állítanánk, hogy a víziló mindennap a vízbe merül, vagyis megkeresztelkedik, ezért keresztény hitű. Mivel, hogy ezt némelyik víziló a Nílusban teszi és Egyiptomban a kereszt ismert, mint vallási jelkép ezért az egyiptomiak is „Jézushitűek” voltak.

A nemzet megrontói

Ezután jönnek a szokásos Hunfalvy-Budenz vádpontok. Amik, mint mindenki tudja, de úgy látszik ez szerzőinknél kimaradt, nettó marhaságok! Jelenlegi ismereteink szerint a Habsburgok és a finnugristák bűnös összefonódásáról szóló városi legendát először Adolf Buchheim osztrák emigráns írta le 1850-ben. Hunfalvy és Budenz neve csak később került bele a történetbe. A legenda eredeti változata valószínűleg Horvát Istvántól, vagy egykori tanítványaitól származik. Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le. Horvát István lánglelkű hazafi volt. Sajnos lángoló magyarságtudata kioltotta benne a tudományos gondolkodás képességét, és a magyar őstörténetről sok badarságot írt össze. Vagyis ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki, csak éppen nem tudta, hogy mit beszél. (Bővebben ITT)

A Hunfalvy-Budenz elméletet egyébként azzal a Treffort Ágoston idézettel szokták alátámasztani, mint ahogy azt a két szerzőnk is teszi, ami Kiszely István „felfedzése”. Azé a Kiszely Istváné, akit az állambiztonság 1960. augusztus 4-én beszervezett „Feledy Zsolt” fedőnéven, és mint hálózati személy a rendszerváltásig aktívan tevékenykedett.

Az említett szövegrész, az önjelölt ősmagyarság-kutatók szerint azt tartalmazza, hogy Hunfalvy és Budenz írjon új magyarság őstörténetet. Ez az idézet, nagyon úgy néz ki, hogy egyáltalán nem is létezik, csak Kiszely fantáziájában. Azt egyébként Kiszely is elismerte, hogy a Treffort idézetet nem látta, csak hallott róla. Erről bővebben ITT. 

Legyen ön is ősmagyarság-kutató!

Skripeczky és Szombat további önjelölt magyarság-kutatókat sorol "bizonyítékként", Cey-Bert Róbert Gyula, Badinyi Jós Ferenc, akiknek a műveik, fordításaik helytelenek, következtetéseik tudománytalanok és légből kapottak. Hivatkozást találunk még egy bizonyos L. Grayton: A hun üzenete c. munkájára, aminek hosszú keresés után sem sikerült a nyomára bukkanni, feltételezhető, hogy egy nem létező szerző nem létező művéről van szó ebben az esetben. Amiről a mi önjelölt magyarság-kutatóink csupán hallottak valahol, de meglétét nem ellenőrizték, de lehet, hogy Grayton csak a fantáziájuk szüleménye.

A közép-ázsiai „sztyeppei birodalmak” – a hunok, türkök, ujgurok, kazárok, avarok, bolgárok – hódításaik során csupán érintőlegesen találkozhattak kereszténységgel Európa déli részein. Hadműveleteik célja egész népességek kiirtása, a megtelepedett kultúrák, falvak, városok minden látható nyomának elpusztítása volt. Ezért nagyon kevés esély volt rá, hogy a hunok mélyrehatóbban megismerkedjenek a keresztény tanítással, vagy, hogy egyes elemeket a saját vallásukba emeljenek. Az meg, hogy Attila és a hunok felvették volna a kereszténységet, legalább annyira valószerűtlennek hangzik, mint az, hogy sajtból van a Hold.

„A hunok barbár nemzete, mely Thrákiában lakott, olyan hatalmassá vált, hogy több mint száz várost foglaltak el és Konstantinápoly majdnem veszélybe került és a legtöbben elhagyták azt... És annyi gyilkolás és vérontás volt, hogy a halottak száma megszámlálhatatlan volt. Elfoglalták a templomokat és kolostorokat és nagy számban ölték meg a papokat és szüzeket. (Callinicus: Szent Hypatius élete)” Ennyit Attila „Jézushitűségéről.”

Csupán a magyar és a török nemzet történelmi emlékezetében szerepel Attila pozitív előjellel.  A nyugati kultúrában és hagyományban Attilát ma is „Isten ostoraként” ismerik, akinek neve a barbárság és a kegyetlenség szinonimájává vált. Még kannibalizmussal is megvádolták, a borzalmas legenda szerint a neje két, mézben párolt saját gyermekét szolgálta föl neki.

Ez az írás annak ellenére, hogy néhol egy kicsit laza a hangvétele, tudományosan igazolható tényeken, kutatásokon alapszik, ami ezen felül van, csupán fantazmagória, vagy, hogy a két önjelölt történész és valláskutató szavaival éljek, történelemhamisítás.

Nagy Nándor Okl. vallástudós

Kapcsolódó cikkeink:

„Attila-nagykirály” Dunakeszin?

Kereszténygyűlölőnek állítanak szobrot Dunakeszin

Attila hun! - Hírhatár Videó